Szerző

Ágoston Tibor

Életkor: 93 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 57 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. február 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Ágoston Tibor

A letört trubadúr

Szánalom

Sötét felhők róják a mennyezetet,
eső fényesíti a macskaköveket.
Céltalanul barangolok a városban,
valamikor én voltam város trubadúrja!...

Szép lányok mosolyogtak felém,
álmukban költöztem éjjelenként.
Szemeik fényei, mosolyai hívogattak,
csak még egyszer gyere, óhajtoztak...

Trubadúr koptatja a kövezetet.
nincs hely, ahol rám emlékeznének.
Valamikor mennyire más volt minden,
ma kutyának se kellek vendégségbe.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572020. február 26. 17:59

Nagyon szép emlékezés versedhez Tibor
Nagy Szívvel gratulálok
Üdvözlettel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom