Szerző
Mező Jázmin Laura

Mező Jázmin Laura

Életkor: 15 év
Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 142 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. február 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Mező Jázmin Laura

A kert, ahol nyugszol

Mert Ő elérhetetlen II.

Zöldellő virágtenger, ahol nap mint nap megpihensz,
Ez az a kert, miben nyomod lelt örök békét.
A sövény rejtekén sóhajod tovalibben mellettem,
Friss harmatként szórva könnyeimet szerteszét.

A hozzád vezető utolsó ösvény
Az elmúlás köveivel van kirakva,
S ha mással nem, csupán fájó emlékekkel van átitatva.

Most is veled megyek ezen elfeledett ösvényen,
De mindig csak egy árva rózsa hever az útszélen,
Fehér szirmai az út porába taposva,
Letépett angyalszárnyakként tekintenek a magasba.

"Mintha a tieid lennének, Kedves..." - állok meg egy röpke pillanatra az árva
Szirmokra lopva lepillantva.
"Mind rád emlékeztet, Kedves - s az utolsó napodra" - suttogom keserűen a földre lerogyva.

Még mindig csodálatos vagy az én szememben,
Hiába választ el tőled most föld s ég,
Ragyogó mosolyod elmémbe roskadva hajtogatja, hogy "még, még".

S tudod mit? Bármit megtennék,
Hogy utoljára végigrohanhassak veled a zsibongó utcán,
Hogy hallhassam nevetésed, ahogy jársz-kélsz,
S elmeséled, mi mindent láttál,
Mikor a hétszínű szivárvány távoli vége után kutattál.

Búsuló fűz a mennyei kert mélyén,
Szívem végül odahúz,
Mert egyetlen hely van csak ez út végén,
Hol újra érezhetem, ahogy kezemért nyúlsz.

A rózsa majd mesél neked tovább helyettem,
Még vörös szirmai közt rejtegeti a hajnalt,
A szomorúfűzfa lombja csillagos éjlepelként takar le engem,
De még mindig érzem, ahogy ezüst fellegként virrasztasz felettem.

Gyönyörű voltál, Kedves,
De te elmentél s magaddal vitted a szépséget a világról.
Milyen kegyetlen vagy, Kedves,
Hagytad, hogy fakuló porfelleg váljon az ifjúságból.

A messzi múltba révedő tekintettel
Keresem az ébredő Napot, mi nem te vagy,
S egy újabb rózsa harmatos vörösével
Takarlak be hajnalban, hogy meg ne fagyj...

2020.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572020. február 21. 07:47

Szomorú megható szép alkotás
Nagy Szívvel olvastam.
Jázmin, nagyon szép verseid vannak, örülök, hogy ide találtam.
Jázmin, mától a Figyelőmben követem tovább a verseidet
Nagy szeretettel várlak én is a versemnél,
Nagy elismeréssel, Tisztelettel
Feri

Motta2020. február 19. 20:40

Szomorú, szép versedet szívvel olvastam
Motta

Zsuzsa03022020. február 19. 15:37

Gyönyörű, megható versed szívvel jelölöm kedvencnek,
szeretettel: Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom