Szerző
Dallos János

Dallos János

Életkor: 17 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 132 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. február 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (6)

Dallos János

Egyedül...

Egyedül... Csendben... Szomorúan...
Az örök, kínzó szenvedés kapujában.
Fájdalmam, mintha éles kést döftek volna
Összetört szívembe, mélyen beleszúrva...
Minden álmom, reményem elveszni látszott,
Nagy kudarc, lelkemben hatalmas seb tátong.
Kívülről semmi sem látszik, boldog vagyok,
Belülről viszont érzem, lassan széthullok.
Legmélyebb pontját élem az életemnek,
Ennyi jelét nem láttam még gyötrelemnek.
Céltalanul a sötétben ülök halkan,
Érzelmem zengem keserű, gyászos dalban,
Egyedül... Csendben... Szomorúan...

Budapest, 2020. január

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


John-Bordas2020. február 19. 13:30

János,sajnos abban a korban vagy ( egy rövid ideig) amiben a szenvedés normális.Se nagy se kicsi nem vagy,ez a baj forrása,ha van szerető családod az sokat segíthet átjutni ezeken az időkön.Versed tetszett,meg annyit,a szomorúság gyorsan elszáll,ha nem koncentrálsz arra,hiszen mi magunk teremtsük a világunkat,azért olyan mert olyannak látod,remelem érted amit mondok,az 5 ik szívet hagytam versednel szeretettel,ölel János

ditte1422020. február 19. 09:28

Kedves János!
Gyönyörű és megható ez a versed, igaz nagyon szomorú, de majd kijössz belőle Te is, sajnos aztán jönnek újabbak is , de köztük vannak feledhetetlen szép barátságok és hivatások is. Kívánom hát ennek reményében a legjobbakat.Nagyon jól megírt versedhez, nagy-nagy szívet hagyok, szeretettel:
Erzsi néni
''Legmélyebb pontját élem az életemnek,
Céltalanul a sötétben ülök halkan,
Érzelmem zengem keserű, gyászos dalban,
Egyedül... Csendben... Szomorúan...''

dallosjani(szerző)2020. február 18. 21:59

@csakizsuzsanna Nem tudtam, de gondolkoztam már ezen, köszönöm, hogy tehetségesnek gondol :)

csakizsuzsanna2020. február 18. 21:56

Kíválóan visszaadtad a magány, reményvesztettség érzését! Nagyon tetszett a versed! Tudtad, hogy a világon a legboldogtalanabb emberek éppen a bohócok?

''Kívülről semmi sem látszik, boldog vagyok''

Fiatal vagy, és tehetséges! Szeretettel, Zsuzsa

Zsuzsa03022020. február 18. 21:14

Szomorú versed szívvel jelölöm kedvencnek,
szeretettel: Zsuzsa

feri572020. február 18. 21:01

Szomorkás szép alkotásodhoz
Szívvel gratulálok
Üdvözlettel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom