Szerző

Drgács Gabriella

Életkor: 53 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 92 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. február 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Drgács Gabriella

Műhely

Kulcs fordul a zárban, a villany kattan,
A vén rádió recsegve megszólal,
Az első munkás lép be lassan, halkan,
Feje tele még az otthoniakkal.

Ám amint rutinosan ügyködni kezd,
Fiókját nyitja, a kávét felteszi,
Mindent, mi nem idevaló, elereszt,
Ruhájával a gondot is cseréli.

Aztán jönnek a többiek is sorban,
A marós, esztergályos és műszerész,
Nincs különbség sem nemben, sem a korban,
Csak legyen két ügyes kéz és józan ész.

Indul a sok gép rendben, egymás után,
Ott folytatják, hol tegnap abbahagyták,
Sikít, izzik a fém, pörög a tokmány,
Az anyagot százféleképp munkálják.

Nagyot nyikkan, döndül a daraboló,
A padló is egészen belereszket.
Mindig üt egyet az életlen olló,
S a gömbölyítő szitkot eregethet.

Fúrás közben az emulzió fröccsen
Forró forgáccsal a leány kezére,
De a satu biz` elengedhetetlen,
S a lány nevet az aggódó szemébe.

Ki még tanuló, épp az élt sorjázza,
Tudja, ez is egy nagyon fontos lépés.
Szükség van mindig az alaposságra,
A mestertől már nem kell külön kérés.

Lakatosok serényen szemet nyomnak,
Fület húznak ki az alulemezből,
Nyomát sem látni náluk bármi rajznak,
Évek óta teszik, már tudják fejből.

A műhelyen átvonul a raktáros
Kis targoncáját maga után húzva,
Köré gyűlik főnök, marós, szerszámos,
S ő az anyagot lista szerint osztja.

A műszerészcsapatnál formálódik,
Lesz egyre felismerhetőbb a termék,
Kéz a kéznek segít, ha úgy adódik,
Miért is ne? Hisz mindig is így tették...

Ebédidőben egy asztalhoz ülnek,
Száll a szó, és hazaiból kóstoló
Kijár bizony egyformán mindenkinek,
Aztán evés után jön sakk és csocsó.

A nap végén a fürdőben még párszor
Játékosan kicsit ugratják egymást,
Megbeszélik, otthon ki, hogyan s hányszor...
Végül rövidre zárják a búcsúzást.

Az öreg falak között barátságok
És szerelmek szövődtek örökre.
Látta, hogyan valósulnak meg álmok,
S hogyan hatnak vissza az emberekre.

Így élt hajdanán a százéves műhely,
Nevelt ügyes kezű szakembereket,
Ám most már csupán szellemek járta hely,
Elveszítette a régi terveket.

Most ha a kulcs fordul s a villany kattan,
Már biz` nem szólal meg a vén rádió,
Talán-bérlő viharzik be harsányan:
- Igen, kiveszem! Van benne ráció.

Szeme vizslatja éhesen a termet,
Hol a gépek hűlt helye árválkodik,
És nem látja meg a súlyos könnycseppet,
Mely kísérője pillájáról hullik.

2010.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2020. február 17. 20:18

Szép emlékezésedet szivvel olvastam
Motta

Boraq(szerző)2020. február 16. 23:21

Kedves mindenki! Örülök, hogy tetszett a versem. Az a munkáslány, akinek kezére fröccsen az emulzió, bizony én voltam. Máig látni a nyomát. Az érettségitől 26 éven át mechanikai műszerészként dolgoztam.

John-Bordas2020. február 16. 13:36

Óriási és nagyszerű vers,a régi elet ( emberi elet) helyet adott az '' új'' világnak(lélektelen elet)remekül kaptad el a hangulatát,az (5) szivvel szeretettel,ölel János

ditte1422020. február 16. 12:49

Drága Gabi!
Mintha csak részese lettél volna a munkafolyamatoknak, annyira közérthetően szinte szakértelemmel írtál, minden egyes munkafolyamatoról, és oly' érzékletesen, úgy éreztem mintha csak ott lettem volna.
Éreztem a műhely levegőjét, az emberek munkakedvét, hangulatát, egészen addig ,míg a műhelyt elhagyták, s az ember szeme könnybe lábad, vajon mi lett az emberekkel, remélem nem igazolódott József Attila verssora, tartalmi idézet: hálnak az utcán.Óriási szívet hagyok szeretettel: Erzsébet

Zsuzsa03022020. február 16. 11:06

Szép emlékversedhez
szívvel gratulálok.
Szép napot és jó egészséget kívánok. Zsuzsa

5367712020. február 16. 10:53

Nagyon szép emlékezés, gratulálok!
Szívet hagyok
József

banattanc2020. február 16. 10:20

Ó, de gyönyörű szép emlékezés egy régi világról egy réges-régi műhely, régi dolgozóiról, mindennapjairól. Láttam a sok fáradt embert és láttam az összetartozó becsületes, szorgos emberek sokaságát. Ránéztem a versre és hosszúnak találtam, azután mégis valami azt súgta: ''Olvasd csak végig.... Egy csoda volt, bevallom. Elérzékenyültem rajta. Nagy szivet hagyok!
Marianna

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom