Szerző
Vers

A verset eddig 1250 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. december 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Sebők László János

A tél melege

Jeges szél fagyot hord künn a havas tájra,
Didereg minden fa kérges nagy bokája.
Elindulna délre, de gyökere a földben,
S nem mozdul, bár néha hatalmasat reccsen.
Erdőnknek csuda tág bendője ködéből
Lepel csuklyás alak bontakozik kivöl.
Reszketve támbotján lilul csontos ökle,
Elszántan néz bele a megdermedt csöndbe.
Megállni a halál, ezt ő is jól tudta,
Szedte hát a lábát, nagyokat fujtatva.
Térdénél, a havon, húzta köpeny szárát,
Derékon taposta felébe tört árnyát.
Gémberedett veréb mellé, hóra pottyan,
Soká ült egy ágon, s csonttá hűlt le ottan.
Finom forralt borra, puha ágyra vágyott,
Roppanó hidegre mondott csúnya átkot.

Komor bércek ölén meleg tágas otthon,
Áll falu határán, a legszélső ponton.
Félre csuklott fejjel hortyogott gazdája,
Súlyos csizmás lábát asztalán nyugtatva.
Nem érződik belül a zord tél ereje,
Jelzi magát, mégis, kéménybe fütyülve
Padlón ütemesen kutyájának farka
Dobogva felelget a süvítő zajra.
Lassú lomha szárnyként szállt reá a házra
Új nap reményében a szürkület magánya.
Enyhe rándulással ocsúdott a gazda,
Nagy ásító száját kezével takarva.
Széles nyújtózással ropogott a csontja,
Ajtaján koppanó válasz jött a hangra.
"Hát mégis csak eljött?" - gondolta magában.
S belépett a vándor irdatlan csuhában.

Tűz mellé ültette, meleg italt adott.
Jó lenne, ha mindig így lophatná a napot!
Átjárta a meleg teste minden táját,
Felnézett a vendég, levetve kabátját.
Fürtös göndör haja leomlott vállára,
Szeméből olvad hó, vagy könny csordult arcára?
Nézi őt a gazda, mint tükröt bámulva,
" - Ember lettél fiam!" - s megöleli nyomba`
"Itt vagyok jó apám, ahogyan ígértem!
Díszített-e fenyőt Karácsonyra szépen?"
"Nem is vágtam ki fát, nem is cicomáztam,
Megtette azt Isten! Nézz ki fiam, ott van!"
Ablak előtt állt az öreg fenyőfája,
Két évtized rakott tűlombot reája.
Éppen, mint a fia, egy időben keltek,
Díszes havas ágán Isten könnye rezgett.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2009. február 5. 01:44

Törölt hozzászólás.

Bero2007. december 25. 23:46

Bizony kár a ritmustörésekért, javasolnám dolgozz még rajta, mert megérdemelné a vers!

Selajan(szerző)2007. december 18. 15:15

Kedves Zolka, és Veva!
Köszönöm, hogy elolvastátok és hozzá is szoltatok az ''A tél melegéhez'' sokat jelentett. Elég új vagyok itt, igyekszem pótolni a lemaradásomat, sokat kell még olvasnom, de rengeteg vers van. Minden pályázónak hajrá és nem elkenődni, ha valami nem jön be! üdv SLJ

veva2007. december 14. 10:17

Hasonlókat írhatnék, mint Z, viszont engem kicsit zavar a sorok elég gyakori megbicsaklása - ritmustörés, írta Z. ;))
Ennek ellenére tetszett!

BZ2007. december 13. 01:45

Bravó, figyelemre méltó vers, ajánlom minden kritikus szemnek! :)
Nagyszerű szókapcsolatok telítik.
Személy szerint picit sajnálom a néhol parányit túlszótagozott sorokat, de ez csak helyenként vált ki apró ritmustörést. Esetenként még a szavak simulékonyabb rendezésével lehetne könnyíteni az olvasói folytonosságon.
Egy érzékeltető példa a nem sokból (rögtön az elejéről).:
''Jeges szél fagyot hord künn a havas tájra''
''Jeges szél hord fagyot künn a havas tájra''

Ennyi dióhéjban egy 19 éves verskedvelő kiragadott meglátása. ;)

Gratulálok! üdv.: B. Zolka



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom