Bökönyi Levente

Hazug vagy

Hazugságaid netovábbja

Elmentél, elhagytál, itt hagytál
Hazugsággal fájdalmat okoztál
Tetteddel kegyetlenül megbántottál
De ezzel talán valamit tanítottál

Nem szabad megbízni senkiben
Jobb azt mondani, hogy menj innen
Nem kell elhinni, hogy higgy bennem
Engedj hát el, ideje mennem

Nem maradok hát tovább rabja
Nem leszek többé e szerelem tagja
Nem vagy más, csak anyád fattya
Ki érzéseimet nagyon átcsapta

Ne keress többet, hagyj békén
Nem te leszel, ki nevet a végén
Gyenge voltam, mint a gyékény
De nem leszek ilyen gyenge végképp

Megmutatom neked, ami neked nincs
A mosolyom más számára kincs
Nem kell többé az a szőke tincs
Nem vagy többé számomra kincs

Nem kellesz most már ezek után
Leeresztenélek a Dunán
Van plusz egy ember, aki utál
Akit itt hagytál eléggé bután

Megadtam volna neked mindent
Ami csak kellett volna, "kincsem"
De ez már számodra nincsen
Ugyanúgy, mint számomra Isten

Beszínezted szürke életem
Csak adtad, hisz ezt nem kérhetem
Tudtad, mi számomra a félelem
Legyen nyár a tél helyett

Utállak amiatt, amit velem tettél
Emberszámba nem vettél
Marasztaltalak, de te mentél
Nincs is nagyobb fájdalom ennél

Teljes szívemből szerettelek
Felejteni nem feledtelek
Érzés, téged temettelek
Mert akartam, de nem mentettelek

Nem kellenél már többé, Dóra
Hiába hívnál, nem mennék a szóra
Nem érdekelt eddig, hogy hány óra
Letojtam, míg fel nem tettél a lóra

Utálat és undor egyszerre fog el
Nem vagyok már szomorú, fogd fel
Nem jött össze, engedd csak el
Elmúlt, mire szükségem volt, nem kell

Elengedted rég a kezem
De nem fáj már a fejem
Nem üres már a terem
Visszajött ez a kevés eszem

Miket meg nem tettem érted
Ezeket te nem érted
Az értékeid nem félted
Érték voltam, de nem mérted

Nem kapsz még egy ilyet
Csak csalódni fogsz, de milyet
Nem vagyok már többé a tied
Nem ismerlek, ha kérdik "ki ez?"

Egy hazug kígyó vagy
De nincs már szívemben fagy
Fejembe visszatért az agy
Rájöttem, hogy nem vagy nagy

Elcsábítottál két szemeddel
Szorítottál két kezeddel
Nem értem, miért mész mégis el
Maradhattál volna, hisz élni kell

De már nem érdekelsz
Engem tovább nem mérgelsz
Az se érdekel, ha térdelsz
Nem érdekel, miért mész el