Szerző

Csokorfej

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 78 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. január 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Csokorfej

Szerenád a volt feleségemnek

Morgott, csikordult utolsó éje
közös életünknek, szétrobbant ezen,
kértem, de nem fogtad meg a kezem,
szálltunk, repültünk őrült szürkeségbe.
Hallottuk a vas útját az égbe,
fütyült a múltra, mintha csak jelen...
egy izzó, füstös és titkos helyen
elindult föl szívünk a sötétbe.
Görgött az űr riadt, messzi kékje,
nem leszek veled, és te sem velem.
Hiányzok majd? Mert te nagyon nekem!
Eltűntünk egymás életéből végre.
Mint a rakéták sokak által nézve,
ámultak ránk, számoltunk vissza, legyen...
Nem tudtam lehunyni a két szemem.
Váltunk, kincsem, szálltunk részből egészbe.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572020. február 18. 18:19

Nagyon szép alkotás
Szívvel gratulálok
Feri

Zsuzsa03022020. február 6. 19:59

Kitűnő versedhez
szívvel gratulálok. Én is várlak a verseimnél :)
Szép estét és jó egészséget kívánok.
Zsuzsa

Csokorfej(szerző)2020. február 1. 21:20

Köszönöm

John-Bordas2020. január 31. 14:08

Első szivvel olvastam kitűnő versedet,persze a válást nem lehet ünnepelni,szomorú dolog,ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom