Szerző
Mucsi Antal-Tóni

Mucsi Antal-Tóni

Életkor: 78 év
Népszerűség: 28 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 60 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. január 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (8)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Mucsi Antal-Tóni

Ott, a mesék országában...

Felkelő Nap, lágy, májusi szellő,
távoli kolomp, legelő tehenek:
Dombok és mezők, amerre csak nézel,
ott a hegyoldalon most kivirágzott minden.
Itt a piros pipacs, ott a sárga ricinus,
leszakítod, az elképzelt illatát már előre is érzed:
Ó, mily nagy a csalódás, mert egy csöpp illata itt
az egyetlen-egy virágnak se nincsen.

Városi üzlet, élelmiszerablak,
szalámi, kolbász szépen sorban kirakva:
Egy álomkép, amit látunk,
egy csodás virágoskert van elénk varázsolva.
Bécsi szelet, kicsi az adag,
csirkecomb tojáson kirántva:
A színük az változik, de az ízük,
bármelyikből eszel, az mindegyik egyforma.

Egy csinos nő, finom úriember,
segítőkész, barátságos nép ez:
Mindent megmagyaráznak
és hosszan elbeszélgetnek ők véled.
Üzlet, bank, munka, itt csak ennek élnek,
szerelem, vágy, remény itt nem ismert tények:
A szívük nekik csak egy jól működő pumpa,
ami a kényes testüket ellátja az éltető vérrel.

Egy csendes lakótömb nyugodt kis faluban,
kinn a játszótéren sok kisgyerek játszik,
minden reggel egy fekete kocsi a bejáratnál megáll,
koporsóban viszik el azt, ki az este megszállt itt.
Ide csak azok jönnek, kik meg akarnak halni,
a lakás gazdája a halálból is jó üzletet csinált,
egy betegnek itt szabad törvényesen önként meghalni,
csak nem érti meg senki, miért kell ennek egy lakónegyedben lenni.

2009. február 10.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kicsikincsem2020. január 25. 15:52

Szívvel láttam, a vershez gratulálok.
Ilona

Toni11(szerző)2020. január 25. 12:22

Köszönöm mindenkinek az olvasást és a hozzászólást is. Hála Isten, ma már nem a lakónegyedben, halnak meg az ideutazó emberek(2018 schieden 905 Menschen mit Hilfe von Exit aus dem Leben) 2018-ban 905 ember, hanem egy félreeső magános helyen..üdv Tóni...

Zsuzsa03022020. január 25. 08:00

Őszinte versedhez szívvel gratulálok. Nagyon tetszett! Szép napot kívánok, egészségben, békességben. Zsuzsa

John-Bordas2020. január 24. 21:21

Tóni,máshol mindennek más íze van mint otthon volt,azaz itt kint nincs íze semminek.Az emberek mosolyognak,de senkit sem érdekel amit mondasz,meg ahogy írod a retek sem '' igaziak'',sajnos sokan a pénzért mennek el,aztán bele törődnek és maradnak,az ötödik szivvel,ölel János

5367712020. január 24. 19:48

Nagyon remek vers! A mindennapok a lakóparkban, nagyon eredeti, őszinte életkép!A betegség, sajnos nem szelektál,én szívet hgyok!
József

ditte1422020. január 24. 19:16

Kedves Tóni!
Versolvasás közben annyira mehetnékem volt ki a konyhába,
úgy megéheztem, ahogy az ennivalókat leírtad, de mikor az ízükről nyilatkoztál már nem bántam, hogy azt a sok szépséget nem kóstolhatom meg.
Hanem, amit a csendes lakótelepről írtál az szó szerint morbid.
Áldja Isten a mesélő kedvedet, most már indulok,
de nagy-nagy szívet hagyok, szeretettel: Erzsébet

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom