Csurulya Csongor

Z úr a trópusokon

Hét állapot

1.

Elfáradtam. Elmém ül a vízben.
Álomba húz a forró föld íze.
Fehér a fény, inda lóg a lombon,
A Z úr vagyok hát a trópusokon.

2.

Egy vonatban ülök. Nézem a fákat.
Simogatják hajlatait a mának.
Őz ugrik. Szoknyája billen a szélre,
Most is látom, mint csordogál a vére.

3.

Ébren vagyok. Párduc vicsorgása.
Részeg majmok érnek a tisztásra.
Tudom én jól. Mind más fajból vagyunk.
Patkány, Isten, nem vér hajtja agyunk.

4.

Őzek, zebrák kuncognak ma az árnyban.
Langyos lehelet tikkasztja a hátam.
Megjelent. Kergettem őt, de nem szaladt,
Bámult s megcsókolt a pálmafák alatt.

5.

Öltem. Ki von kérdőre vagy vállat?
Nincs különbség. Mind csak ember-állat.
Alázattal figyelt a pávián,
Miként léte zúg e szimfónián.

6.

Ág nem sikolt, ha gyümölcse megér` ma.
Üvegformát ölt a majomkenyérfa.
Homok se sír, ha dűnébe hordja szél,
Csak én vagyok így, ki él, de nem remél.

7.

Tigris a lelkem, álmom andalog,
Meztelen őz pihen a pamlagon,
Tűz. Boldog gyalázat. Nincs sors-okom.
Én maradok Z úr a trópusokon.

Ki zokog, szeret s fordít sorsokon.