Szerző

L Atesz

Életkor: 30 év
Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 72 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. január 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

L Atesz

Téli induló:

Jég szirma keseríti
Az idő fogait.
A Nap lángoló tekintetét,
Mely zakatol halkan itt.
Távozik belőle a meleg,
Minden csak megfagy,
Keményre dermed.
Ősi szimbóluma
Nem veti meg lábát már.
Szakadt a hó, volt boldogság.
Régi gyermekidők múltak,
Szívekben nincs visszhang.
Ahogy remél, a napsugár
Kettétöri a jéghideg telet tán?
Egy régi, jelképes talizmán
Már nem lebeg a tarisznyán.
Betegség ránézve, visszakapva,
De az élet neki ezt megfordítja.
Rám kacsint a jövő, ideje folytatni,
Boldogabban élni, soha nem feladni.
Megmászni a legnagyobb hegyeket,
Ami egy völgybe, célokhoz vezethet.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


1-9-7-02020. január 7. 17:56

Nagyszerű élet versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

JohanAlexander2020. január 7. 10:17

Tetszett versed.

szombati2020. január 6. 20:53

Nagy szívvel gratulálok versedhez!
Üdvözlettel.
Szeretettel.
Tibi

feri572020. január 6. 20:07

Nagyon szép életversed
Szívvel olvastam
Feri

John-Bordas2020. január 6. 19:26

Első szivvel tetszett,ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom