Szerző
Kovács L. István

Kovács L. István

Életkor: 64 év
Népszerűség: 40 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 216 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. január 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (12)

Kovács L. István

Róna

Méla lomhaságban terpeszkedik a sík,
madár sem járja, arra csak a szél süvít,
itt-ott száradó nyárfa ága koccan,
erre nyáron is fájdalmas csönd van.

Eltűnt a sok nyáj, gulya, nem túrja konda,
a földmunka javát ráhagyták a vakondra,
nem dobog vágtázó ménesek patája,
füvét nem dönti rendre béresek kaszája.

Amott távolban szénapajta árvul,
korhadó deszkáját szél tépi hátul,
földre huppan a málló deszka,
ott szertefröccsen apró darabokra.

Mögötte kútgém nyúlik magasra,
nem lóg rajta ostor, sem farocska,
csak a jó akácfaágas bírja még az időt,
a kút kávája vályúval együtt ledőlt.

Régen a pajtából finom szénaillat áradt,
s volt puha nyoszolya szerelem pásztorának,
míg a jószág pihent hosszú kútgém tövén,
szárnyra kelt az idő pajta puha ölén.

Ím, jeges szél járja most e hófedte tájat,
de Tavasszal sem hajtanak már ide nyájat,
nem tudni, miért elfogyott a jószág,
visszakapta Isten a végtelen rónát.

Csend hever ott, hosszan nyújtózik benne,
ha aszott fű nő nyáron, legeli a Nap heve,
nincs víz, se tó, kút körül pocsolya,
kerüli e sziket az égnek minden madara.

S ha ritkán egy öreg vándor erre téved,
megáll, körülnéz, a távolba réved,
ott messze, messze lát egy más világot,
de csak káprázat, mint egykor a délibábok.

Tiszakécske, 2019. december 27.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


5206162020. január 14. 15:09

Gyönyörű versedet szívesen olvastam. Gratulálok és a szívet küldöm. Sándor

Pilatus(szerző)2020. január 8. 08:04

Köszönöm szépen mindenkinek a figyelmét és a hozzászólásokat! István

1111112020. január 7. 10:28

Láttató, szép képek kedves István, szívesen nézelődtem nálad. Piroska

Metta2020. január 7. 00:13

Csodálatos versednél szeretettel hagyok szívet!
Margit

V.P.2020. január 6. 19:17

Igazán remek a versed, gratulálok!

be.jozefina2020. január 5. 19:22

Szinte megelevenedik szemünk elött a pusztasàg...gratulàlok a vershez!

donmaci2020. január 5. 15:19

Csodaszép versedhez szívvel gratulálok. Józsi

John-Bordas2020. január 5. 13:34

A 7 ik szivvel olvastam szépen megírt versedet,ölel János

Bo_Flowers2020. január 5. 13:06

Nagyon szép komoly erős gondolatok úgyhogy csak így tovább mindent bele és én nagyon szépen köszönöm az élményt nagyon elvarázsoltál gondolataiddal

Törölt tag2020. január 5. 12:53

Törölt hozzászólás.

5367712020. január 5. 11:58

Csodás természetvers! Gratulálok szívvel: József

kicsikincsem2020. január 5. 11:49

Szépet láttam, szívvel gratulálok.
Ilona

feri572020. január 5. 11:30

Nagyon szép természetversed
Szívvel olvastam.
Ma olvastam verseidet, nagyon tetszik, szép verseid vannak, örülök, hogy rád találtam.
István,mától a Figyelőmben követem a verseidet/remélem te is/
Nagy elismeréssel várlak én is a versemnél
Üdvözlettel
Feri

TURIKARI682020. január 5. 11:26

Nagyon jó lett. Szívvel gratulálok versedhez

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom