Szerző
Püsök Anna Katalin

Püsök Anna Katalin

Életkor: 18 év
Népszerűség: 14 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 100 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2020. január 4.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

feri57, Motyo01, szombati, vargyasattila72, 1 láthatatlan tagunk

Püsök Anna Katalin

Valahaland

A széllel futsz versenyt te buta
Lázasan kalózhajók árbócairól kiabálsz
A tiszta égboltot szeled át
Korcsolyázol a jéghegyekről készült rajzokon
És le akarsz hajózni a horizonton
És nincs örvény amitől félnél
Vagy mítosz amin ne nevetnél
Gyerek vagy
Olyan vad mint az a két gesztenyefa a házunk melletti dombon
És olyan fényesen csillognak a szemeid
Hogy senki sem tapogatózik a sötétben
Amikor vastag takaróval terítik le sátrunkat
Sellőkkel álmodsz és óriásokkal táncolsz a szememben
Akárhányszor mosolyra húzódnak az ajkaid
A macskád közel emeled az arcodhoz és így olyan vagy mint egy francia pantomimes
És a világ végéig terjed ez a láthatatlan doboz
Mégis a második csillagig nyújtózol csak
De az én szívemben veted meg az ágyadat
Tiszta libatoll-párnát kapsz és valamilyen messzi vízesés csobogását altatónak
De felállsz és megragadod a kormányt
Utazzunk és ne álmodjunk mert hány ezer ég alatt nem aludhattunk még
És hány ember tenyerében cipelt óceánban kell még megfürödnünk
A horgonnyal karcolod végig a sivatagi dűnék homokját
És azt mondod éjjel nem fotoszintetizál a szobanövény így veszélyt jelent ránk
És meg vagy győződve hogy a Holdra szállás nem történt meg
És tudod hogy Lajka ott kullog egyedül a Szaturnusz gyűrűjén
Körbe körbe körbe
És ilyen csodálatosan élsz te mellettünk
És még csak tizenhárom évet tudhatsz magad mögött

Ha van Isten akkor íródjon az új evangélium hogy élsz
És kormányzod ezt a hajót a Déli-sarkig hogy lelógathasd a lábad a végtelenbe
És érezd azt hogy a tiéd minden mert mi már tudjuk
És a hajókabinba küldöd a legénységet hogy álmodjanak ők is
Elnémultak már a szirének is már csak a tenger szuszog búsan
Fáradt vagy te is hosszú volt a nap menj kicsim
És álmodj az éjszaka csendjében várakozó üres konyháról
a törött csészéről a felső polcon amit senki sem ér el
És ahol a porréteg alatt alszanak az óriások tündérek
Távoli galaxisok lakói repülő hajók és azok akik az álmokat rajzolják

Azoknak, akiket nagyon szeretünk

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572020. január 4. 17:30

Nagyon szép alkotásod
Szívvel olvastam
Feri

szombati2020. január 4. 17:26

Hatalmas szívvel.
Szeretettel.
Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom