Hajdrik József

Szilveszteri álomképi varázs

Késő van! A Hold nem akar nyugodni,
Nap sem kel korábban, mint ahogyan én.
Csak a bús bagoly szokott rám huhogni
A romtemplom tornyáról, ahol ma él.

De mi ez a nesz e dermesztő csendben?
Hallgat a szék, az asztal, a puha ágy.
Soha nem vigyáztam még így a rendre,
És ekkor a szobámba egy angyal szállt.

Szárnyait ledobta az ágyam mellé.
Friss leheletét testemen éreztem.
Megfeszült csipkés tüllruhája mellén.
Tűzpiros ajka csacsogva fecsegett:

"Úgy hiányzol nekem, mint Napnak a Hold,
Kik a kék ég csillagösvényén járnak.
Hiába, lelkes vágyunk fény marta folt.
Csókjaink mára egymásra találtak."

Két karom, mint a fát ölelő inda,
Kúszott a vágyból született nőm felé,
Hisz bennem lángra kapott a tűzszikra,
Mert a merész kezem sohasem henyél.

A látszat, mint szétpattanó buborék,
E csodálatos álomkép úgy tűnt el,
És az árva bagoly sem huhog rég.
A jövő év hozzánk, remélem, hű lesz!