Egy decemberi nap...
Mi magával ragad,
egy kedves pillanat,
ahogy koldul és ad,
csak mennek az évek,
időd magad mögött hagyod.
Egyik december a másik után,
nem számolod, csak éled tovább,
zsákod telni látszik, olykor nehéz,
de cipeled, neked szánta az ég!
Talán már sokat megéltél,
mégis vágysz egy újra,
talányos vándorútra,
honnan örömmel térsz
újra meg újra.
Vigyázz!
Fejedre ne essenek kövek,
csak áldás legyen, mi követ,
ezerszer elmondott imád
meghallgatják,
le nem pereg,
az égi templomod ajtaja
mindig nyitva áll,
adni, szeretni akarj,
s akkor minden megterem!
Eged, lásd, kékre vált,
Napod neked ragyog,
tavasz szelével felhőd tovarobog,
permet locsolja kerted, neked ragyog!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Doki662019. december 13. 14:28
Tartalmas....Doki
kicsikincsem2019. december 12. 10:59
Szeretet... szívvel gratulálok.
Ilona
Zsuzsa03022019. december 11. 19:40
Szépséges szeretetversedhez szívvel, elismeréssel gratulálok! Kellemes estét kívánok! Szeretettel: Zsuzsa
juhasz.izabella(szerző)2019. december 11. 18:18
Hálás szívvel köszönöm figyelmetek!
feri572019. december 11. 17:15
Nagyon szép versedhez Izabella
4.szívvel gratulálok
Feri
Kicsikinga2019. december 11. 16:56
A szívem közepéig érő a versed, minden sora.
5367712019. december 11. 16:50
Kedves Izabella! Tetszik a versed, szivet hagyok!A szeretet a legfontosabb, szépen leirtad. Figyelőmbe is veszlek és váromtovábbi verseidet. üdvözlettel 536771 józsef
John-Bordas2019. december 11. 16:20
Nagyon szépet hoztál olvasásra,első szivvel jelöltem kedvencnek,ölel János szeretettel