Szerző
Mata Ibolya

Mata Ibolya

Életkor: 51 év
Népszerűség: 212 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 187 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. december 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (27)

Mata Ibolya

Atilla, a hun király XXXI-XXXII

Theodosius ült a császári székben.
Gondolatai elúsztak a messzeségben.
Atilla eget-verő, nagy harcaira gondolt,
és mindarra, amit kardjával lerombolt.

Szeme szürkesége lassan elhalványult.
S a vörösboros kelyhe után nyúlt.
Elmélkedett hosszan egymagában.
A palota míves, legszebb szobájában.

Csöndjét megzavarta az ajtó nyikorgása.
Majd szolgálójának a kopogtatása.
Mit akarsz, Eltern, hagyj már magamra!
Fenség, küldönc érkezett az udvarba.

Miféle küldönc, nem várok én senkit?!
Küldjétek el őket, azt a keservit!
Van most elég bajom és bánatom.
Róma megmaradt tornyait számolom.

Fenség, de Atilla király küldte őket!
Két hun harcos, kérlek, fogadd őket!
Mit képzelsz, Eltern, te mondod meg?
Hogy dolgaimat kivel beszéljem meg?

Nem, Uram, én nem arra gondoltam.
Meg se halld ezután buta szavamat.
Szolgálód vagyok, és én meghajolok.
Kéress, Uram, ha majd úgy akarod!

Eltern, valamiért én csípem a fejed.
Megalkudni minek, mondom neked?
Talán Atillának már megjött az esze,
és nem hagyja, hogy uralja sérelme.

Akkor most megyek a vörös szobába.
Küldd őket oda, ott lesznek fogadva.
Vigyetek sülteket, tegyétek asztalra.
Fényűzően legyenek a hunok fogadva.

Legyen még bor is, legjobb a javából.
Bőven a gyümölcsök kínálatából.
Hadd lássa a hun és hadd vigye hírül.
Theodosius híres nagylelkiségérül!

Edekón és Oresztész megérkezett.
És a vörös terem színében feledkezett.
Díszes, nagy oszlopok között haladtak.
Még végül a császár színe elé járultak.

Edekón és Oresztész magabiztosan,
de mégis egyszerűen és alázatosan.
Theodosius trónja előtt meghajolt,
és a küldetésük okáról beszámolt.

Először Atilla pecsétes levelét átadták.
Figyelve a császár titkolt higgadtságát.
Majd az udvar bizalmasa azt felolvasta.
Atilla kérését ekképpen tolmácsolta.

Theodosius, halld meg a kérésem!
A levelemben leírt számonkérésem.
Add ki az aljas, áruló szökevényeket,
és az indokolatlanul birtokolt földeket.

A Duna melletti Pannónia termő földjét
és a Thrákiai Noba széles, mély völgyét.
Egészen a környező nagy fővárosokig.
Add vissza, mert ott minden károsodik.

Talán múlttá vált az egyezségünk?
A margusi szerződés, amit megkötöttünk?
Illyriai vásározás is más helyen legyen,
Naissosban, egy szkítai területen!

Mondom néked, nagy Theodosius.
Mérgem és dühöm már eléggé toxikus.
Ha ellenállásba ütközik az én kérésem,
Róma összes várfalát porig égetem.

Mert mit ér a szó és az eskütétel,
ha a szavad csak az árulással ér fel!
Ha Róma népe ellenem szegülne,
sereged egy világ előtt megszégyenülne!

Vésd az eszedbe, Theodosius császár!
Az én birodalmam ajtót nem zár!
Küldd el hozzám a legjobb követeidet.
Tedd pecsét alá a válaszüzenetedet.

A császár rezzenéstelen arccal nézett.
Lelkében a szó hit-magokra lépett.
Ajkába harapott, de nem szólt semmit.
Ingaóra játszott a szívében, arasznyit.

Arisztotelész megtörte a csöndet.
A megművelt fa is gyümölcsöztet!
Császár Uram, én most arra kérem,
Atillához a válasz ne sokat késsen.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


lorso2019. december 11. 13:17

Szívvel olvastalak.
Zsolt

Doli-Erzsi2019. december 11. 06:52

Szívvel szeretettel gratulálok az elgondolkodtató alkotásodhoz!
Erzsi

1111112019. december 10. 17:16

Lenyűgöző,nagyívű ez a folytatás is drága Ibolya, most is szívesen merültem el történeted gazdagságában. Piroska

1111112019. december 10. 16:57

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

1-9-7-02019. december 10. 13:45

Kiváló versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

3(szerző)2019. december 10. 11:40

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek az olvasást és a dicsérő szavakat ! :)

Metta2019. december 10. 08:09

Drága Ibolya!
Csodás folytatás!
Szívvel olvastam!
Margit

Motta2019. december 9. 19:43

Szép folytatás
szivvel olvastalak
Motta

41anna2019. december 9. 19:42

❤ 17, megint szép!

Melinda

meszaroslajos602019. december 9. 19:10

Kedves Ibolya!
Remek versednél nagy szívet hagyok, Lajos.

dobosigyorgy2019. december 9. 19:07

Szuper versedhez szívvel gratulálok.
Szeretettel: Gyuri

dvihallyne452019. december 9. 18:29

Remek folytatás, szeretettel és szívvel gratulálok! Sarolta

Gyuri632019. december 9. 17:51

Remek folytatás. Szívvel. (13)

B...yL...o2019. december 9. 17:16

Remélem, méltó választ küld Atillának.
Nagyon szép a versed, gratulálok:
László

Zsuzsa03022019. december 9. 15:20

Elgondolkodtató, szép és ütős versedhez szívvel, elismeréssel gratulálok! Kellemes napot kívánok! Szeretettel: Zsuzsa

gypodor2019. december 9. 15:15

Elgondolkodtató és jó. Ütős folytatás.
Szívvel
Gyuri

Dram2019. december 9. 14:16

Szívvel gratulálok szép alkotásodhoz.
Üdvözlettel; András.

anci-ani2019. december 9. 13:31

''Theodosius, halld meg a kérésem!
A levelemben leírt számonkérésem.
Add ki az aljas, áruló szökevényeket,
és az indokolatlanul birtokolt földeket.

A Duna melletti Pannónia termő földjét
és a Thrákiai Noba széles, mély völgyét.''...

Remek alkotás, ismét egy gyöngyszem, drága Ibolya!
A történetet átvetíthetnénk a mai korra...
Szívvel, szeretettel gratulálok:
Anci

kicsikincsem2019. december 9. 12:49

Szívvel gratulálok a történethez.
Ilona

John-Bordas2019. december 9. 12:13

Ez azt hiszem a magyar irodalom egyik legnagyobb eposzat írtad,örülök,hogy olvasója lehettem,szivvel,olellek szeretettel János

feri572019. december 9. 12:01

Nagyon szép alkotásod Ibolya
Szívvel olvastam
Feri

molnarne2019. december 9. 11:48

Nagyon jól megírt versed nagy szívet érdemel szeretettel gratulálok:ICA

Bo_Flowers2019. december 9. 11:35

Jó hosszúra sikerült a vers, nagyon ügyes vagy, csak gratulálni tudok elismerésül, így tovább, szurkolok neked a továbbiakban is, és én nagyon szépen köszönöm az élményt kedves barátom!

Bo_Flowers2019. december 9. 11:26

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

JohanAlexander2019. december 9. 10:30

''..Mert mit ér a szó és az eskütétel,
ha a szavad csak az árulással ér fel!
Ha Róma népe ellenem szegülne,
sereged egy világ előtt megszégyenülne!..''

Ibolya, hatalmas első szívvel várom a folytatást!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom