Szerző
Tóth Martin

Tóth Martin

Életkor: 20 év
Népszerűség: 34 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 96 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. december 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Tóth Martin

Lélegző önmagam

A vártnál is gyorsabban jött el
Egy kósza, ősz gondolat.
A vártnál is hamarabb jő és visz
A rideg, a fehér, a holt,
Megmaradt téli alkonyat.

Kitéptem a szálat, bár mégse.
Túl sokáig volt az övé,
A fejembe véste:
Semmi vagyok nélküle, csak mondta
S én hallgattam minden szép szóra.

Egy kósza gondolat volt, semmi,
Semmi olyan, mi befolyásolna.
Csak elmereng az ember néha,
Milyen is volna, ha bekopogna
A rút és őszinte halál?

Zokognék vagy mosoly lepne,
A holtak serege felemelne
S vinnének magukkal ide s tova.
Elbúgnánk mélán a temetőn,
Kódorogva ide, bujdosva oda.

De ez még csak játék, képletes.
Bármi megeshet, ezt mormogom.
Nem tudhatja az órát senki,
De főleg nem Te, de talán Ő se,
S végképp nem lélegző, utálatos önmagam.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572019. december 9. 06:04

Martin szép önismereti versedhez
2.Szívvel gratulálok
Feri

John-Bordas2019. december 9. 00:25

Érdekes verset írtál,tetszett,első szivvel olvastam,ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom