Befejeztetett
Befejezett hát
már levetkőztetett
minden erkölcsös fát
most pucéran állnak
rongyaik foszlanak
hevernek a sárban
illatuk elveszett
csupán csak a
szaguk maradt
hűvös eső mossa ki
köddel párolog
a bőr alatt
kábult pók morog
a fák rejtenék
a meztelen valóságot
hiába hajlanak
dőlnek
testük pőre
bőrük megrepedt
befejeztetett
az ősz vasbakancsos
lábát
rátette a tájra
nyomában sár köd
fojtóan párás
a lég
hiába rejted arcod
a sálba
hátba lök felköhögsz
vége kössz
mondhatná az ősz
de még kezében ott a tőr
kegyelemdöfésre
emeli fel a kezét
valami kéjes fény
játszik szemén
élvezi ahogy a fák vonaglanak
ha szégyenük a meztelen testük
hát most pusztuljanak
győzzön az ősz
ne legyen már soha
tavasz
szívem fölé ne boruljon
zöld ág már soha
ne legyen ott madarak
hangos otthona
szivárványt ne fessen
az ég sem
legyen hát ősz
vesszen el minden egészen
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kicsikincsem2019. december 9. 13:06
Szívvel voltam.
Ilona
John-Bordas2019. december 8. 18:08
Érdekes és muveszien megírt veredet szivvel jelöltem,ölel János
Mikijozsa2019. december 8. 16:55
csodása művészi az ALKOTÁSOD, nagy érdeklődéssel olvastam és nagyon tetszett - különösképpen ez a rész belőle:
''kábult pók morog
a fák rejtenék
a meztelen valóságot''
gratulálok hozzá szívvel szeretettel
Metta2019. december 8. 16:52
Most is remek verset hoztál, mint mindig!
Szívvel gratulálok!
Margit
feri572019. december 8. 14:56
Nagyon szép álomversedhez Tibor
Szívvel gratulálok
Feri