Csendben szenvedni
Lehetnék neked a kedvesed,
egy szép napod vagy reggeled,
átölelnél százszor is lágyan,
a csókod égetné a vállam.
Magammal vinném az illatod,
fülembe csengne még a hangod,
az éj csendjével kísérnélek,
levelek nekünk zenélnének.
Egyszer majd mindent elfeledek,
tudni fogod, már nem szeretlek.
Emléked fájón elrejtheted,
szíved nyugalmát nem leled.
Nem tudsz majd semminek örülni,
csak csendben sírni és szenvedni.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
zsuzsakalocsa(szerző)2019. december 5. 19:05
Kedves Ilona, Feri, József, Klára és John-Bordas! Nagyon örülök, hogy olvastátok a versem és tetszett. Hálásan köszönöm!
(Feri: ''utólag is boldog névnapot kívánok szeretettel'')
Zsuzsa
kicsikincsem2019. december 5. 16:11
Szívvel gratulálok kedves Zsuzsa.
Ilona
feri572019. december 5. 15:12
Nagyon szép emlékezésversed
Szívvel olvastam.
Nagyon szép verseid vannak, örülök, hogy ide találtam.
Zsuzsa,mától a Figyelőmben követem tovább a verseidet/remélem te is/
Nagyon nagy szeretettel várlak én is a versemnél
Nagy elismeréssel
Feri
5367712019. december 5. 14:50
3.szívvel és figyelőmmel gratulálok! 536771
József
Csendhangjai2019. december 5. 13:52
Gyönyörű sorok!
Szívvel, szeretettel:
Klára
John-Bordas2019. december 5. 11:58
Első szivvel olvastam,ölel János