Szerző

Németh Gábor (Marnus)

Életkor: 26 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 68 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Németh Gábor (Marnus)

Szeretőm, a magány

Oly hosszú ideje már,
hogy csak Ő felel nekem,
mikor senki se hallja meg
szívemből jövő énekem.

Kidobnak és megtaposnak,
hisz nem kellek senkinek,
csak a magány, mi vigasztal
s felemészti lelkemet.

De hisz már nincs is lelkem,
csak sodródok valamerre,
hova már csak a halni vágyók
tévednek, mikor semmi sincsen.

Elvették tőlem életem,
kik kihasználva felém tévedtek,
az örök tűz pedig belőlem
oly régóta tovaszállt.

Utálom létemet,
hisz nincs senkim se,
ki megfogná reszkető kezem,
így hát szeretőm a magány.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572019. november 30. 13:16

Remek alkotás
Szívvel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom