Nagy Réka

Újra megpróbálom

Nem akarom hallani, hogy nem sikerül.
Nem akarom mondani, hogy nem sikerült.
De magam is tudom, hogy én vagyok a szerencsétlenség.
Akit szégyellnek és eltaposnak.

De majd csak nézel,
amikor kilépek a szégyenítő szavaid fojtásából
és lesz belőlem valaki.
Gyalázó nézésed, irigységed feltárulkozik,
és többé lenni akarásod minden napod keserűségévé válik.

Észreveszed, próbálkozásod hiábavaló,
erőtlen tetteid, kudarcaid...
A túl magasra emelt orrod mára az utca köveit töri.
Fejedhez kapsz és csak sírsz,
de én már nem leszek itt.