Árokparton
egy farmis
ócska
kopott
burkába
bújva
járom
az utam
kísért
egy dallam
féktelen
cigire gyújtva
énekelem
vagy
tán csak
dúdolom
a vizes
árokparton
az útszélen
miközben
autók hajtanak
el mellettem
miket leinteni
se erőm
se kedvem
ülök
a késő őszi fűben
az ősz harmatja
rám csorog
felettem
vigyorgó csillagok
visszanevetek
ugyan
mit tudtok rólam
égi tengerek
majd ott leszek
a világnak végén
hol csak
óceánok
hol csak
tengerek
és akkor
bedobok
mindent a vízbe
amitől szenvedek
és elsétálok
a hullámoktól
fázom majd
és reszketek
ez az én
holtpontom
amire ébredek
holtpont
ami átsegít
mindenen
hogy honnan
jöttem
de főként
hogy hová
érkezem
2019.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
rius(szerző)2019. november 25. 17:21
@Kicsikinga: Köszönöm szépen...
rius(szerző)2019. november 25. 17:21
@feri57: ...hát, a szívem fiatal maradt..Köszönöm.
rius(szerző)2019. november 25. 17:21
@feri57: ...hát, a szívem fiatal maradt..Köszönöm.
rius(szerző)2019. november 25. 17:21
@feri57: ...hát, a szívem fiatal maradt..Köszönöm.
rius(szerző)2019. november 25. 17:20
@John-Bordas: Köszönöm...
Kicsikinga2019. november 25. 16:09
Nagyon-nagyon tetszett!
feri572019. november 25. 13:30
Gyönyörű szabadságversed
Szívvel olvastam
Feri
John-Bordas2019. november 25. 12:55
Jó vers,különc forma,tetszett,első szivvel olvastam,ölel János