Téridő
Lebegek a térben,
súlytalan lelkem életben tart,
ösztönöz e varázs...
S az idő síkjain szállingózó
pillanatfoszlányok.
Mámor dobban a csendben,
melyet álmok szőttese kelt életre
a fohászok végtelenjéből.
Hála száll ajkamra,
mely színesre festi a szférákat,
elringat az idő tengere,
dallamra gyújtva
a világok ajkait.
2019. november 16.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kapocsi.ancsa2019. november 26. 19:51
Mindig ott lebeg a majd
...
John-Bordas2019. november 22. 21:56
Figyelőt és szívet hagytam szépen megírt versednel,ölel János
elena152019. november 22. 19:07
Nagyon tetszett.
Nagyon sok szeretettel Elena
feri572019. november 22. 17:59
Álomszép alkotásod Mónika
Szívvel olvastam
Feri