Az utolsó találkozás
Eljött a nap, hogy megköszönjem,
fájó szívvel búcsút intsek mindenkinek.
Lassan lejár az Úrtól kapott percem,
vége a haláltusának, el kell mennem.
Már várnak odafenn meleg öleléssel,
de ti ne sírjatok, ne hullajtsátok könnyetek.
Ez az életnek a torz teste,
megszületünk s meghalunk egyszer.
Majd emlékezzetek rám!
Gyújtsatok néha egy szál gyertyát!
Most végleg búcsúzom, erőm elhagyott.
vigyázzátok egymásra, legyetek boldogok.
Elcsitult a hang, üres lett minden,
nem mozdul a kéz, már nem integet.
Csak nézi meredten azt az egy helyet,
véget ért egy élet, végleg elment.
Hát nyugodjon békében a teste,
legyen könnyű néki a földi lepel.
Mi itt állunk megtörve, sebezve,
fájdalom marcangolja lelkünket.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
John-Bordas2019. november 22. 22:03
Többnyire nem méltatok halál verseket mert általában morbidok,de ez más ,így szívet hagytam nálad,ölel János
feri572019. november 22. 17:56
Megható, szomorú letargikus versed Ilona
Szívvel olvastam
Feri
Eci2019. november 22. 16:13
Kedves Ilona! Meghatóan együtérzéssel olvastam! Szívvel, szeretettel Edit
kicsikincsem2019. november 22. 16:00
Csendes szívvel...