Szerző

Peter Peter

Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 45 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 21.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Peter Peter

Emllik

Kínkeserves halál,
Ily jó barát
Lehet, hogy el nem hagysz,
Liliomszál, elhervadsz.
Millió sötét pont
Emelkedik a felszínre,
Csodás ez a rajz,
Szabályos, tiszta, csendes.
Feldúlt, rozsdás ketrec.
Nyugodtan vad, tombolva alszik.
Száraz csontomon át, lédús eremen
Ráncos, kopott bőri maszkig.
Semmi, minden a helyemen,
Meleg hó ropogását érzi tenyerem.
A pontokat vonal köti össze,
Azok alakokat alkotnak.
Négyzet, hamu, összes szösszenet,
Tölgyfa, nyárfa, ősz tele,
Sötét, vándor, Hél széle.
Sírkő, kereszt, végtelen,
Gyom, se virág, tértelen,
Ez az én életem, fiam.
Ezt a verset egyszer büszkén olvasod,
És szomorú leszel, mikor olvasod,
Mert nekem nincs is fiam.
A halállal háltam ma éjjel,
Eggyé váltam idővel, térrel.
Kérlek, csak egy időre tégy el
Kabátod, egyik zöld gyepével
Megáldott, üres zsebébe.
Majdan ott fiammal pihenek.
A földből ki nem-kikelek.
Nem tudom, mi más
Beengedje lelkem a kapun,
Testem a satun
Szorult,
Mert az alma és a fa
Egyaránt
Felborult.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Bogsika2019. november 21. 13:04

Szomorú versedet szívvel olvastam :Tünde

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom