Mikor jövök én...?
Szerelmes voltam, nem tagadom;
Lányom kedvesen él, szabadon.
Ismeretségem bő, mint a Duna,
De megéleződik a hideg foga.
Kikre számítottam, ők szállnak,
Vagy az életük szélén állnak.
Dalok szerint: életemet éltem,
Mindenható Úr az én vértem.
Félek, de nem merek lépni,
Meddig fogok még itt élni?
Nem tudom, de ez nem érdekel,
Sok képem a falon, hol fér el?
De mégis, mi az a halál?
Megszűnik ott minden barát?
Nem vágyom, a vég egy csúf kártya,
Segítsetek, ne legyek árva!
Kiket ismerek, ők már fogynak,
Mit jósoljak ilyen dolognak?
Korombeliek! Ne pusztuljatok,
Mert végén én is elpusztulhatok.
Reszketek, mindenem reszket,
Kérdéseimre Ő felelhet.
Régi vagyok, egy nagy vén,
De mikor jövök én?
Egy magányos, idős ember érzése
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Levente2214(szerző)2019. november 20. 11:04
@Martonpal: Tisztelettel köszönöm!
Martonpal2019. november 20. 09:01
Jó vers!!
Szívvel olvastam...attila
Levente2214(szerző)2019. november 20. 08:10
@feri57: Köszönöm szépen, Kedves Ferenc!
Levente2214(szerző)2019. november 20. 08:10
@Angyalka73: Nagyon köszönöm, Kedves Melinda!
feri572019. november 20. 07:04
Nagyon szép alkotásod Levente
Szívvel olvastam.
Levente, nagy szeretettel várlak én is az új versemnél
Üdvözlettel
Feri
Angyalka732019. november 20. 00:17
Kedves Levente!
Egy év elteltével örömmel olvastam versed, mely szomorú alkotás, de ügyesen írtad meg egy idős ember gondolatait.
Szeretettel Melinda
Levente2214(szerző)2019. november 19. 21:11
@hara.mya: Szívvel köszönöm! A vers nem rólam szól, pont emiatt: tudom, tőlem ez még távol áll.
hara.mya2019. november 19. 21:04
fel a fejjel... az meg odebb lesz. es ne felj...
olellek, maia