Télidő
Tétlenül nézem a felröppenő időt,
Csendben hallgatom a múló percek hangját.
Árnyékom örök színű repkényen időz,
Élvezi a Naplángból összefont hatást.
Tél van! Felhő fedi a sötétség urát,
Ki a valósága igazát méltatja.
Megrázza takaróját, mint teli dunyhát,
Feslett cihájából jéggyöngyök hullanak.
Hó illata árad a matt-fehér fákról.
Vadóc szél borzongat kabát alá bújva.
Még jó, hogy ruhám nem ködből megszőtt fátyol.
Két madár egyszerre tűnik el a múltban.
Most jönnek még csak a keményszívű fagyok,
Rémisztő tetszhalott lett az egész világ.
Minden tovatűnt, amit az ősz itt hagyott,
Hová lett az ezeregy színű kis virág?
Ha virul majd a Hanga, és a sok Krókusz,
Bennem is felébred ismét a tüzes vágy.
Tavasz jő el, valamitől bámulatos,
Így telik meg szenvedéllyel az üres ágy.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kicsikincsem2019. november 22. 17:28
Szívvel gratulálok kedves József.
Ilona
lantgyorgyi32019. november 21. 15:56
Szeretettel jártam nálad és olvastam versed.
POET Szívet hagytam Györgyi
Elizabeta2019. november 20. 11:46
Nagyon szép!
molnarne2019. november 19. 22:18
Gyönyörű versedhez szívet hagyva szeretettel gratulálok:ICA
John-Bordas2019. november 19. 20:20
Tetszett,szivvel jelöltem,ölel János
Metta2019. november 19. 18:35
Csodálatos vers!
Szívvel olvastam!
Margit
Csendhangjai2019. november 19. 16:55
Gyönyörű tartalmas,szép keresztrímes sorok ezek!
Szívvel:
Klára