Egy kis jó
Az éjsötétbe merülő múlt
Álomképenként bukkan elő.
Ez az álomkép hosszasra nyúlt,
Talán egész éltem átszelő.
Talán nem is éltem eddig még?
Lehet, ez sem valós, csak ábránd,
Talán ez is újabb álomkép?
Lehet, találtam újabb hátrányt?
Talán egy foszlány, egy régi rajz,
Talán valami más, melyet nyújt,
Talán ez egy porlepte torzrajz,
Talán valaki más képébe bújt.
Lehet, hogy ez mind egy kép csupán,
De hisz ez már rég nem érdekel.
Hiszen jött jó is sok rossz után.
Mert a legrosszabb ember is egy kis jót érdemel.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Kipy2019. november 19. 09:04
Az utolsó versszak, mintha nem a többihez illene. Lehet egy ütős, frappáns lezárást kívántál, mely önmaga útjára indult végül.
Jó önmerengő vers.
Motta2019. november 19. 01:00
Tetszik a versed.
Szívvel olvastalak
Motta
HanyeczKaroly2019. november 18. 19:43
Biztosan így van, Kedves Eszter. Szerintem is jól látod. A többi bizonytalan. Talányos, mint az álom. Nagyon szép verset írtál. Szívvel, szeretettel olvastam: Karcsi
donmaci2019. november 18. 18:04
Nagyon tetszett! Szívvel gratulálok: Józsi
JohanAlexander2019. november 18. 14:23
Eszter, nagy szívet küldök!