Szerző
Rostás István

Rostás István

Életkor: 63 év
Népszerűség: 23 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 98 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Rostás István

Ábrándjaimban élek

Mindennapok ábrándjaiban élek.
Már senkitől semmit se kérek.
Magam ura vagyok. Teszem a dolgom.
Csak ne volnának ezek a nehéz gondok.
Álmodozom szebbnél-szebbekről.
Végiggördül arcomon egy csepp könny.
Elvétett hibáimat magamnak rovom fel
kérdezve, miért is kellett, hogy így legyen.
Csak Isten tudja, melletted milyen
lett volna sorsomat leélnem.
Akkor még nem tudtam, mi az,
hogy szerelem, csak vonzódást éreztem
irántad, s tudtam, hogy te kellesz nekem,
te, aki meg tudja változtatni életemet.
Csavargásra vágytam, szabadon élni,
úttalan utakon kezemben gitárral zenélni.
Hosszú hajamat meglobogtatva a szélben,
megmutatva a világnak, én így élek.
Felettem gyorsan elmúltak az évek,
idős koromra, mire ráébredtem,
erősebb lett bennem irántad a szerelem,
megkésett időmnek koldulórabja lettem.
Visszavágylak. Vissza ifjúságommal.
Bárcsak akkor visszamentem volna,
amikor mosolyogva, csillogó szemmel,
szinte kérlelve magadhoz hívtál csendben.
Aszfalthoz ragadtam. Lépni se tudtam.
Szívem s tudatom egyre csak azt súgta,
indulj el, te buta. "Ő" az, ki kell neked,
benne találhatod meg az igazi szerelmet...
Most itt ülök megvénült, siránkozó fejjel,
mindennapok ábrándjaiban élek magamban, csendben.

2019. november 12.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kicsikincsem2019. november 22. 18:01

Tetszett, kedves István, szívvel gratulálok.
Ilona

ditte1422019. november 18. 12:24

Kedves István!
Nagyon becsülöm Benned ezt az őszinte szembe nézést saját életeddel, és ezt érdekesen megírtad, végig lekötve az érdeklődést, nem féltél leírni az emberi gyengeséget, tévedést, ettől nagyon szerethető lett a versed,
gratulálok nagy- nagy szívvel szeretettel. Erzsébet
''Most itt ülök megvénült, siránkozó fejjel,
mindennapok ábrándjaiban élek magamban, csendben.
Bár ez nem vigasz, sok- sok ember él így!

Istvan-Rostas(szerző)2019. november 18. 04:09

Köszönöm szépen mindenki tetszést

Zsuzsa03022019. november 17. 21:15

Szépséges vágyversed szívvel, szeretettel olvastam! Kellemes, pihentető, őszi estét kívánok: Zsuzsa

John-Bordas2019. november 17. 21:10

Nagyon szépre sikeredett,a 3 szivvel olvastam,ölel János

Eci2019. november 17. 20:16

Kedves István! De jó, hogy rád találtam! Most is gyönyörű versed, mint mindig. Figyelőmbe vettelek, hogy követhesselek. Szívvel, szeretettel Edit

feri572019. november 17. 20:01

Nagyon szép vágyakozásversedhez István
Első Szívvel gratulálok
István, nagy szeretettel várlak én is az új versemnél
Üdvözlettel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom