Darktail

Urbánus labirintus

Krómlevelek közt
Fémpislogás.
Béklyóban a lélek.
Művi csendélet.
Csak krómcsillogás.

Köddé vész a vadon, a fém marad,
Nincs már, csak krómakarat.
A hangok, a színek mind elvesztek.
Alak fut a zajban,
Gúnyt űz.
Csupán a magány hallgat,
Csendben vallat.
A horizont felemel,
Fény kell és szél és hajnal.

Mondják sokan csendben, halkan,
Félnek a zajban.
Természet,
Az mivé lett.
Ma már csak egy szín van.

A fájdalom,
Nem kérem, nem várom!
Átölel.
Jöjj el, hajnal!
Vakíts meg fényeddel!
Sóvárgó krómlelkem
Gyógyítsd meg élettel!

Eltűnt minden, a fém szakadt.
Nincs már krómakarat.
A zaj, a szín mind elvesztek.
Alakok jönnek halkan,
Egymást keresik.
Csupán a magány hallgat,
Csendben alhat.
A horizont felemelt.
Fény lett és szél és hajnal.