Szerző

Darktail

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 40 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Darktail

Urbánus labirintus

Krómlevelek közt
Fémpislogás.
Béklyóban a lélek.
Művi csendélet.
Csak krómcsillogás.

Köddé vész a vadon, a fém marad,
Nincs már, csak krómakarat.
A hangok, a színek mind elvesztek.
Alak fut a zajban,
Gúnyt űz.
Csupán a magány hallgat,
Csendben vallat.
A horizont felemel,
Fény kell és szél és hajnal.

Mondják sokan csendben, halkan,
Félnek a zajban.
Természet,
Az mivé lett.
Ma már csak egy szín van.

A fájdalom,
Nem kérem, nem várom!
Átölel.
Jöjj el, hajnal!
Vakíts meg fényeddel!
Sóvárgó krómlelkem
Gyógyítsd meg élettel!

Eltűnt minden, a fém szakadt.
Nincs már krómakarat.
A zaj, a szín mind elvesztek.
Alakok jönnek halkan,
Egymást keresik.
Csupán a magány hallgat,
Csendben alhat.
A horizont felemelt.
Fény lett és szél és hajnal.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom