Talmi bódulat
Megroppanó memoárom vallatom,
mi az, amit készségesen hallgatok.
Mi, amire okkal időt sem hagyok,
a visszatekintés maga szánalom.
Rám telepszik, súlyos teher hátamon,
gyökeret ver, mint sebben a fájdalom,
mit ha szemmel nézel, nem is láthatod,
lelki szemednek kell magad átadnod...
Akkor érzed majd, ki miért keserű,
szorongva mindentől miért menekül.
Akkor érted majd: a talmi bódulat
múló, rózsaszín, illanó kábulat.
Már nem ropog a kinyitott memoár,
ha a múlt már nem töltött méregpohár.
Ha jobbító tett váltja a tagadást,
a kifogásgyártást az odaadás.
2019. október 13.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
1111112019. november 19. 15:07
''...jobbító tett váltja a tagadást,
a kifogásgyártást az odaadás.''
Nagyon jó, tőlem bölcsebb ember mondta: ''A tett halála az okoskodás. ''(Madách Imre).Szívvel jártam nálad. Piroska
kicsikincsem2019. november 17. 14:56
Szívvel olvastam az egyéni, remek verset, gratulálok.
Ilona
1-9-7-02019. november 16. 18:11
Egyedi kiváló élet versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
JohanAlexander2019. november 16. 13:57
Tibor, remek vers.
gypodor2019. november 16. 10:51
Érdekes és egyedi-mint mindig
Szeretettel gratulálok
Gyuri
feri572019. november 16. 10:19
Nagyon szép életversed Tibor
Szívvel olvastam
Feri