Oroszi Levente

Elveszett gombjaim

Smaragd tavakon,
míg áthajóztam én,
én, az örök remény,
úszott felém sok fájdalom.

Elveszett barátság,
eltiport lelkeknek hada,
sokaknak nem kívánt szava,
s rám tapadt a fáradtság.

Mégis eveztem, haladtam.
Nem gondolván mindezekre,
és nem nézve más szemekbe.
Fel máig még sosem adtam.

A mai napon hajóm elsüllyedt
smaragdtenger közepén,
hol nincs más, csak te meg én,
s szívem mától valami más lett.

Sosem leltem meg drága gombjait
a végtelen vizeknek.
Az angyalok vihetnek,
hiába mind, elvetem bájaid.

Kapaszkodok hajóm roncsain
míg tudok, s míg engedi a lét,
itt, hol már többé nincsen tét.
Várok és nézem szép lángjaid.