Megfakul a fekete gyász
Fekete gyász, hideg mélység,
mindent elnyel a sötétség,
a túlvilág sötét titok,
nem tudhatjuk, mi rejlik ott.
Érthetetlen, hogy hová lett
szeretteinkből a lélek?
Porlad a test sírhant alatt,
míg a halál folyvást arat.
Hová tűnik el az élet,
ha elér a dicső végzet?
Dicstelen is lehet sorsunk,
változásra semmi módunk.
A hiány az örök marad,
megélhetünk bár száz nyarat,
telet, tavaszt... a fájdalom
roskatag ül bús vállakon.
Ne maradjunk ilyen árván,
könnyítsünk e teher súlyán,
tegyük le, mint égő mécsest,
virágcsokrot, gyertyát, fényest.
Derüljék a gyász sötétje,
s szeretteink emlékképe
eme napon újra fényben
éljen, miképp egykor régen!
A szeretet híd közöttünk,
s nem győz a halál fölöttünk!
Megfakul a fekete gyász,
édesül a könnycsordulás...
Debrecen, 2019. november 2.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Eci2019. november 17. 20:34
Kedves Albert! Gyönyörű szép alkotás! Figyelőmmel kísérlek tovább. Szívvel, szeretettel Edit
Katkamano2019. november 17. 14:09
😥😘❤
Kicsikinga2019. november 16. 12:42
Jól írsz!
Szép, és igaz, amit a versed mond.
Zsuzsa03022019. november 16. 11:46
Méltó, szép versed szívvel, szeretettel olvastam! Kellemes, pihentető, őszi napot kívánok: Zsuzsa
szalay2019. november 16. 05:51
Szép versedhez szivet csatolok,
üdv István
CD57.sz2019. november 15. 20:50
Meghatóan szép sorok. Elismeréssel gratulálok, szívvel, szeretettel olvastalak: Klári
elena152019. november 15. 18:39
Drága Albert
Csendben ,sok szeretettel olvastalak.
Sok szeretettel Elena
JohanAlexander2019. november 15. 17:49
Albert, szomorúan szép versedhez,
szívet küldök!
JoshuaMiko2019. november 15. 17:46
Szépen megfogalmazott szomorúság. Megható volt!
- Josh -
anci-ani2019. november 15. 16:21
''A hiány az örök marad,
megélhetünk bár száz nyarat,
telet, tavaszt... a fájdalom
roskatag ül bús vállakon.''
Szeretteink örökké a lelkünkben élnek...
Szépséges versedhez gratulálok kedves Albert
szívvel, szeretettel:
Anci