Lehetnék
Halványan pislákol, majd pihen.
A sötétben ülve várja, hogy
egyedül legyen, mikor elfogy
minden lélegzetem és hitem.
Egyedül lenni neki semmi.
Várakozni is szeret, hiszen
pereg előtte az életem
filmje, és ő szeret nevetni.
Mikor idejét érzi, moccan.
Hogy lecsapjon a szívemre, és
kifacsarjon minden lüktetést,
majd maradjon évtized hosszan.
Látni vélem, ahogy lebegve elfutok,
csukott szemem színtelen felragyog,
zárt ajkaimról kiáltás betűje
vetődik papírra, ruhára és a tűzbe.
Elporlad, mi sosem volt, sőt
sose lehetettem volna hős,
bár magamat megmentve élhettem volna,
és lehetnék halhatatlan anekdota.
A téli éjen mondanám az árnyaknak,
hogy miképp voltam egyszer ember,
miképp voltam daliás hősalak,
ahogy a robaj meséli, miképp volt tenger.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
versutus(szerző)2019. december 4. 16:33
@feheryndigo: Tündér vagy, köszönöm szépen, megtiszteltetés.
feheryndigo2019. december 3. 20:58
A versed egy szépséges áradat, ami magával visz és elgondolkodtat. Figyelővel és szívvel gratulálok! Krisztina
versutus(szerző)2019. december 2. 16:35
@gypodor: Valahogy így, kedves Gyuri. Köszönöm a szívet. :-)
eMCSé
gypodor2019. november 25. 07:29
''Elporlad, mi sosem volt, sőt
sose lehetettem volna hős,
bár magamat megmentve élhettem volna,
és lehetnék halhatatlan anekdota.''
Hát igen. Az ember gyakran belegondol, mi is lehetne.
Végül bölcsen rájön: csupán szépen kell élni!
Szívvel
Gyuri
versutus(szerző)2019. november 15. 16:38
@hara.mya: Köszönöm szépen a kedvességed, megtisztelő. :-)
eMCSé
hara.mya2019. november 15. 14:57
elfogyott a szavam. nagyon tetszik. klasszikus a szerkesztese, a kepei csodalatosak. nem pislakol, ragyog.
olellek, maia