Krizsán Eszter

A kőlev-eset

Vitéz ment, mendegélt,
Majd egy kis faluba érve
Talált egy kis követ,
S bujtatta zsebébe.
Kopogott egy kunyhó ajtaján,
Egy öregasszony szélesre tárta,
Úgy tűnt, mint aki
Csak a huszárt várta.
A baka megéhezett
S kért is enni vala,
De az asszony mondá,
"Nincs ihol semmi kaja".
Ám huszárunk tanácsára
Hozott egy hatalmas üstöt,
Felrakott benne vizet,
Gyújtott alá tüzet, füstöt.
Hősünk beledobta a követ,
Mit kint talált vala,
Mondván, ő készít levest,
Mert a végén éhen marad.
Az asszony elcsodálkozott,
De felocsúdva vala
Hozzávalókért sietett,
S kell még a merőkanala.
A kamrából hordta ki
A sok belevalót,
Krumplit, répát, cérnametéltet
S sok szerecsendiót.
A halom zöldség már
Megfőtte a levest,
Az adagok elfogytak,
S ők húzták már a felest.
Az öregasszony így szólt:
"Ej, huszár fiam,
Megvenném a köved,
Ha lehet, legálisan."
Huszárunk így lett,
Mondhatni, "kőgazdag",
Majd hátrahagyta a fukar nénit,
Akit eztán is sokszor becsaptak.