Szerző

Fehér Dominik

Életkor: 18 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 18 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Fehér Dominik

Afféle sirató

Szalad az idő, utol is csak néha alig érem,
Alig öreg szemmel tekintek most vissza
Arra a sötét ekkorra, mi megtörte érzékem,
Mitől fel sem tűnt, mennyire szalad az az idő,
Annyira, amennyire mi szaladtunk igen későn.

Ilyen ez, szaladunk el egymástól egymáshoz
Vagy máshoz, mert nincs több időnk, lépni kell.
Eltelik egy év, és nem tudjuk, mivé leszünk,
Emberek felejtik el régi emberi testünk,
Elhullott az idő, a levelek, a régi szívünk.

Elhullunk és emlékezünk, mik is voltunk,
Mikké lettünk, ez vagy az, így vagy úgy,
Eltűnünk a világban egymást nem keresve,
Emberek mit sem tudva egymásról járnak,
Ahogyan én járok és te, ahogyan mindenki.

És most megkérdezem, hát emlékeztek-e?
Arra, mik voltak, mik kezdtek és végződtek,
Én emlékszem e napra, hogy hullott az avarba,
Mert a nagy szerelmek nyár végén kezdődnek,
És halottak napján a holtakért halnak meg.

2019. november 2.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


hara.mya2019. november 9. 16:08

nagyon szep.
oleles, maia

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom