Kasza Zsuzsanna

Ő az...

Róla...

Egyszer el akartam hagyni a világot,
De jött valaki, s az érzés megváltozott.
"Bekattant valami", tudatalattim már jelezte,
Jégbe zárt szívem még nem érezte.
Lelkemet forróság öntötte el,
A jég olvadni kezd, mint hatalmas gleccser.
Újra érezni, milyen szeretve lenni,
Istenem, nem is akartam szerelembe esni.
Fel sem tudtam fogni, mi történik,
Pillanat töredéke, nélküle nem akarok élni.
Minden egyes nap vele lenni,
Illatát, szíve zakatolását érezni.
Nézni, ahogy szelíden alszik,
Ölelni, vigyázni rá, míg édesen álmodozik.
Nem tudni még, meddig tart a varázs,
Csak a pillanat érdekel, semmi más.
Benne van minden mozdulatban s tettben,
Ott van az összes lélegzetvételemben.
Első találkozástól kezdve érzem,
Ő az, akit mindig is kerestem.
Megmagyarázhatatlan változás,
Életem tőle teljes fennforgás.
Motinám elhagyott, atyám sokat ivott,
Értelmetlen élet bűnözésbe torkollott.
De Ő életembe költözött,
Az angyal, ki emberbőrbe öltözött.
Őrangyal, csoda, változás,
A végzetem lett egy szempillantás.
Mellette minden megváltozott,
Már nem mozgat a zűr, mely régen elnyomott.
Rajta kívül más nem létezik,
Én s életem is miatta változik.
Újra vannak érzések a szívemben,
Mit súlyos sziklának éreztem, megszűnt lelkemben.
Ő nem nézi a múltat,
Jelenem figyeli s igazítja sorsomat.
Megmagyarázhatatlan, mi az, amit szeretek benne,
De nincs oly` pillanat, mit ember ne élvezhetne.
Imádom az összes mozzanatát,
Míg élek, hallani akarom szíve dobbanását.
A változás moraját még most is érzem,
Testemet simogatja a szél, s Ő ül mellettem.
Már október van, de mellette az is tavasz,
A tetőn ülve sem tűnik fel, a szél milyen ravasz.
Együtt nézzük a repülőket szállni az égen,
Megnyugtat a hangjuk, tudom, Ő velem marad ébren.
Ha valakit is elhagyná a remény,
Jusson eszébe e szép költemény.
S versikém utolsó két sorát jegyezze meg:
Ha nézed a csillagos, kék eget,
Te is megláthatod a lényeget.