Sasszárnyon
Elrepülnék ősszel,
Ne érezzek mást,
Csak szabadságot,
Mint a fecskepár,
Megleljem a boldogságot.
Mennék velük,
Akár sasszárnyon
Szállva a szabadság felé.
S halványodó napsugárban
Igaz csókra várva
A pillanatnak élnék,
Nem az időnek.
Még ember vagyok.
A Földön addig
Viszont ez nem lehet.
Örökké boldog nem lehetek.
Két karodban nem élhetek!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
JohanAlexander2019. november 10. 09:24
Nagyon szép.
Gyula162019. november 7. 09:09
Szárnyaló gondolatok, szárnyaló élet. Emberként másképpen szeretnénk megélni az életet. Mindíg csak a napot szeretnénk. Mert a hideg,olykor borongós,és árnyékos is.
A végén egy sóhaj.Az elégedetlenséget érzem benne. Emberként miért nem jut örökre?
A tiéd marad örökké az, amit már megéltél kedves Annamária.Éljél minden napot,és annak a szépségét,a varázsát.
Szívből gratulálok szép,és tartalmas versedhez.
Üdvözlettel Gyula.
feri572019. november 5. 16:31
Nagyon szép természetversedhez Annamária
Szívvel, szeretettel gratulálok.
Szeretettel várlak én is az új versemnél
Tisztelettel
Feri
John-Bordas2019. november 5. 13:13
Első szivvel tetszett,ölel János
Bo_Flowers2019. november 5. 11:41
Nagyon sok tehetséges költő vesz itt a poeton én gratulálok neked tiszta szívemből és én nagyon szépen köszönöm az élményt drága kedves barátnőm