Szerző

Pumerschein Éva

Életkor: 34 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 56 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Bogsika, feri57, Motyo01, 1 láthatatlan tagunk

Pumerschein Éva

Holdvilágos éj

Határtalan sötétségben tornyosul felettem az éj,
Régmúlt időket hoz a csillagos ég.
Alig emlékszem, hogy is történt,
Mikor együtt töltöttük az estét.
Most egyedül hív el a sötétség,
Emlékszem, mikor a Hold reánk nevetett.
Az éjszakát sosem féltük,
Dalok zengik az emlékük.
A mozdulatlan lombok alatt sétálok,
S a hangod most újra hallom,
Az idő egymástól messzire űzött minket,
Egyedül nézem a csillaggal telt eget,
Amelyek már csak idegenek.
Az utcák csöndje szinte fület tépő,
A régi dalokat nem hallgatja senki.
Elvétve hozza magával a találkozást a szürkeség,
Halvány reménnyel kérdezed - "Emlékszel-e még?"
Az idő elvitte, nem marad lassan senki,
Az évek múlásával szürkül el az emlék.

2018. szeptember 22.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


donmaci2019. november 4. 20:39

Szomorú versedet szívvel olvastam: Józsi

Bogsika2019. november 4. 16:54

Szomorúan szép vers,szívet hagyok rajta :Tünde

feri572019. november 4. 15:45

Szomorú, nagyon szép alkotásodhoz
Első Szívvel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom