Szerző

Pásztor Imre

Életkor: 19 év
Népszerűség: 10 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 31 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Pásztor Imre

Könyörtelen, kapzsi, mohó

A vágy, mint ördög a nyomomban.
Néha elkap és megszorongat, mikor meglátom szemeid,
De elereszti gyötört szívem, ha meglátja könnyeim.
Elfutni fáradt vagyok, elrejtőzni gyáva...
Ördögi játék ez, de olykor élvezem.
Éjjelente pedig néha felriadok, gondolva rád,
Mindarra, mi veled történhet nélkülem.
Magamba tekintve látom lelkedet is...
Bezártam... Mélyre... Nem eresztem, félek, örökké elhagy.
Nevezz hát: könyörtelennek, kapzsinak, mohónak.
De én még akkor is fogom kezed, ha majd a te könnyed csordogál.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Golo2019. november 13. 16:17

Radmila 4

John-Bordas2019. november 3. 17:11

Imre,nem vagyok biztos abban,hogy tisztában vagy e erzelmeiddel,de abban igen,hogy félsz beismerni valamit(talán azt,hogy szerelmes vagy)versed érdekes,így szívet adtam hozta,ölel János

feri572019. november 3. 14:10

Nagyon szép vallomásversed Imre
Első Szívvel olvastam
szeretettel várlak én is az új versemnél
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom