Emberek!
Kik vagyunk mi? Talán Istenek?
Nincs élő Isten, kit ismerek.
Mégis sok ember azt hiheti,
Más sorsát a hátán viheti.
Azt gondolod, megválthatod?
Tán a világot akarod?
A világot nem tudod,
Ha az embert nem tanítod!
Sok rossz van, amit teszünk,
Csak mert ehhez van eszünk...
Bundát, szőrmét? Vegyünk!
Úgyse a mi életünk...
Sok ember, gondolom, nem venne,
Ha a kedvencükből lenne.
Mégis ész nélkül veszik,
Csak mert menőnek hiszik.
S mikor lázadni kezd a természet,
Akkor jövünk rá, mi is az élet.
Majd kapkodva próbálunk jót tenni.
S igyekszünk a Földet megmenteni.
Mert az ember azt hiszi, bármit megtehet,
Sok rosszat pedig ennyivel jóvátehet.
S majd a végén azt hisszük, nyerhetünk,
De a természet ellen csak veszíthetünk.
Bár... Megérdemelnénk.
Okosabbak úgyse lennénk...
Kitartunk majd, amíg bírunk,
Így ér véget majd a dalunk.
2019. október 23.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
barnaalexxandra(szerző)2019. november 4. 15:44
Köszönöm szépen!
szombati2019. november 4. 08:14
Kedves Alexandra!
Csupán csak apró, könnyen pusztuló részei vagyunk a nagy egésznek, természetnek.
Az ember, egyre többet árt, de ha már nem leszünk, valamilyen természet akkor is lesz ha ember nem.
A Föld regenerálja magát lehet.
Versed nagy szívvel lett kedvencem.
S figyelőmmel követlek tovább.
Szeretettel várlak én is verseimnél.
Üdvözlettel.
Tisztelettel.
Tibi
Khadija2019. november 3. 09:39
Remek vers
Szivvel jartam
Angelika
barnaalexxandra(szerző)2019. november 1. 13:20
@donmaci: Nagyon szépen köszönöm!
donmaci2019. november 1. 12:28
''S majd a végén azt hisszük, nyerhetünk,
De a természet ellen csak veszíthetünk.''
Így igaz! Nagyon jól versbe írtad! Szívvel gratulálok Józsi