Temetőben
Lobbanó gyufafejen a méreg,
Úgy illan el az élet.
Emlékkönyvet talál
Egy magányos gyertyaszál.
Szunnyadó lelkeket őriznek
A fagyos márványkönyvek,
Apát, anyát, gyermeket,
Kínoznak sóvárgó szíveket.
Sóhajt az élet cikázó lángja,
Menekülni, szabadulni vágyna.
Megcsáklyázza a szemfedőt,
Csókot hoz, fátylas fényesőt.
Fekete csend és örök kétely,
Édes álomban, férges métely.
Testek ítéletének végrehajtója,
Ében rabság örök alkotója.
Temetőnek hideg keblén
Merengek az álmok könyvén,
Emlékezem üvegbúra alatt,
Viaszos könnyek hullanak.
Budapest, 2019. október 29.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kokakoma2019. november 17. 13:13
Örülök,hogy oldaladra leltem és szívvel köszönöm,hogy olvashattam csodálatos meghitt versedet. János
N.Suszter(szerző)2019. október 31. 17:21
Köszönöm Mindenkinek! Lélek indította, én csak leírtam.
Barátsággal:
Mária
John-Bordas2019. október 31. 15:48
Tetszett,szívet adtam,ölel János
Bogsika2019. október 31. 15:44
Nagyon szép vers ,meghatóan írtál :Tünde
ditte1422019. október 31. 14:29
Drága Mária!
Egyedien szép emlékező versed, mély bölcsességeket hordoz.Nagy szívvel lett kedvencem, szeretettel, figyelővel: Erzsébet
''Lobbanó gyufafejen a méreg,
Úgy illan el az élet.
Emlékkönyvet talál
Egy magányos gyertyaszál.''
feri572019. október 31. 14:19
Szomorú, megható szép alkotás Mária
Szívvel olvastalak
Mária,mától a Figyelőmben követem tovább a verseidet/remélem te is/
Nagy szeretettel várlak én is a versemnél
Nagy elismeréssel
Feri
Zsuzsa03022019. október 31. 14:18
Elgondolkodtató alkotasod szívvel, szeretettel olvastam! Kellemes napot kívánok: Zsuzsa