Véget ért
Apró könnyed mit sem ér,
Benne csordultig szenvedés,
Marja szemed rejtekét,
Mossa arcod szépségét.
Csendes szavad felesleges,
Úgysem hallja senki sem meg,
Szúrja torkod vérző sebe,
Csukló hangod meg se rezzent.
Félő érintésed el sem ér,
Reszkető kezed tettre kész,
Minden mozdulata oly nehéz,
Benne a vér is dermedt jég.
Szerelem. Ugyan, mit hiszel?
Érzelmeid feleded.
Üressé válsz, nincstelen,
Véget ért egy szerelem.
2019. szeptember
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Lianita(szerző)2019. október 30. 20:26
Köszönöm a véleményeket.
Hosszasan lehetne beszélni az érzésekről, hisz mindenki másképp vélekedik róla.
John-Bordas2019. október 29. 19:22
Milyen érdekes a szakítás,hisz kettő megy keresztül rajta és mégis mindkettő mennyire másként látja ugyanazt a dolgot.Ebbol következik,hogy a fájdalom és hiány nem igazi érzések mert a mi szemszogunktol függenek,hogy milyen hatást várunk el.A szakítás csak az egyiknek faj a másiknak nem mert mindketten más címkével láttak el ugyanazt az '' érzést''.Ez tehát mindkét fel részéről az EGÓ trükkje,nem a lelek fájdalma,ennyit a filozofiarol,versed tetszett szivvel jelöltem kedvencnek.olel János
TURIKARI682019. október 29. 17:37
Ilyen ez ! S mindig annak a nezebb aki érez még valamit. Szívvel olvastam gratulálok versedhez