Szerző

Balogh László Tamás

Életkor: 19 év
Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 66 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. október 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Balogh László Tamás

Ha végett ér minden

Temetőben, ha sétálok,
Lehajtom én a fejem,
Hol sírom domborul majd,
Ott lesz az én végzetem.
Hullik már a szirma az utolsó rózsának,
Ha véget ér minden, engem idevárnak.
A földön már nem lesz helyem,
Nincsen maradásom, sötétség lesz a végzetem, csillagokat se látom, verseimet majd rád hagyom.
Te, aki mindig hű voltál,
Elbúcsúzom egy hajnalon,
Könnyeid ne hulljanak rám.
Az utolsó út már nem hosszú,
Pár lépés a sírhalom,
Szavaimat már nem hallod,
De emlékemet itt hagyom.
A színház ma véget ér, legördül a függöny,
Tapsot nem érdemlek én, nincs már kitől függnöm.

2018. július 28.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Laszlo-Tamas(szerző)2019. október 28. 20:21

@Zsuzsa0302: köszönőm szépen

Laszlo-Tamas(szerző)2019. október 28. 20:21

@nagyixxl: köszönőm szépen

Laszlo-Tamas(szerző)2019. október 28. 20:21

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

nagyixxl2019. október 28. 16:09

Szomorú, bánatos, de jó!
Imi

Zsuzsa03022019. október 28. 15:22

Szomorú, fájdalommal teli alkotasod szívvel, szeretettel olvastam! Kellemes délutánt kívánok: Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom