Szerző

Rózsa Patrik

Életkor: 19 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 51 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. október 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Rózsa Patrik

Vége van

Azon kapom sokszor fejem,
Már nem kedvelnek rengetegen.
Mi régen annyira zavart,
Ma már fel sem kavar.

Csendben ülök székemben,
Azon töprengek, mit tettem.
Ma már kívánságom semmi több,
Testem földbe, lelkem fönn.

Nem mutatnak már az évszakok,
Se éjjelek se a nappalok.
Bús tekintet figyeli lépteim botlását,
Bambán tapostam el egy botsáskát.

Elengedném, már úgy gyűlölöm,
Tükörbe nézve magamat köpködöm.
Pusztítás, ami kell nekem,
Másokat, de előbb engemet.

Minden mozgatórugó, mely dolgozott,
Mára eltört, jócskán megkopott.
Nincs már jókedv, se kacagás,
Helyette sírás, fájdalom, elmúlás.

Remegő mosollyal tekintek a múltra,
Ahol erős emberként léptem az útra.
Mára hideg komorsággal sétálok az éjjel,
Bízva abban, hogy nincs többé reggel.

2019. október 21.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


John-Bordas2019. október 27. 13:16

Első szivvel olvastam,ölel János

kevelin2019. október 27. 09:40

Kedves Patrik! Remèlem nem magadról írtad ezt a verset ,bàr vannak ilyen èlethelyzetek neked mèg nem kivànom

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom