Nekünk
Nekünk
még van helyünk
és van terünk,
nekünk még
megvan mindenünk.
Van "Terülj, terülj asztalkánk...",
s mégis olyan gyakran
jár a szánk.
Nekünk
még van időnk,
vannak
örökké hiábavaló perceink,
hogy bennük egymás
piszkát piszkálva
ne engedjük gyógyulni
sebeink.
Amit örökül hagytak
ránk eleink,
hogy legyenek nekünk is
soha megnemismert elveink.
"Hogy ez a bolygó
mégiscsak emberi,
kígyóbőrét csakugyan
leveti.
Aztán magára
ölti az ámítás
köpenyét,
kardot ránt, vért ont,
de miért, kiért?"
Nekünk?
Mondjuk ki bátran:
Köszönjük, nem
kérünk belőle,
mert most lett elegünk.
Nekünk még
megvan mindenünk.
Játék negatív és pozitív gondolatokkal
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Nichi-ya2019. október 27. 20:23
Komoly alkotás. Szívet hagyok, sok szeretettel.
Fantimora2019. október 24. 12:36
Szívvel olvastalak kedves Szabolcs. Érdekes gondolatok.
Szeretettel Erika
m.agnes2019. október 24. 12:01
Tetszett!
anci-ani2019. október 24. 11:30
''Mondjuk ki bátran:
Köszönjük, nem
kérünk belőle,
mert most lett elegünk.
Nekünk még
megvan mindenünk.''
Így igaz!!!
Elgondolkodtató, bölcs, tanulságos gondolataidhoz
gratulálok szívvel,őszinte elismeréssel!
Anci
JohanAlexander2019. október 24. 09:54
Szabolcs, tetszett versed.
m.falvay2019. október 23. 21:10
Játékosan komoly gondolatok .
Szívvel Miki
John-Bordas2019. október 23. 18:41
Szép versedet szivvel olvastam,ölel János
feri572019. október 23. 18:12
Nagyon szép életversed Róbert megfogott tetszik.
Első nagy Szívvel gratulálok.
Róbert, mától a Figyelőmben követem tovább a verseidet/remélem te is/
Nagy elismeréssel várlak én is a versemnél
Üdvözlettel
Feri