Utcára kerültem
Amerre én járok, harmatos az út előttem,
nem sírok már többé, nem hullajtom könnyem.
Hűtlenségem ára lett nekem a vesztem,
feleségem kirakta a szűröm, hajléktalan lettem.
Itt ülök egy padon virággal kezemben,
emlékemmel élek lehajtott fejemmel,
nincsen más egyebem, csak "Ő" van énbennem,
ez a vörös rózsa sokat jelent nekem.
Esténként hideg ágyamon fekszem,
mindig megcsodálom a csillagos eget.
Melyik vagy, édesanyám, mutasd meg szép arcod,
mint gyermekkoromban, mikor csüngtem ajkadon.
Színes levelek takarják el remegő testem,
a batyum a párnám, hova lehajtom fejemet,
rácsos a pad alattam, nyomja a hátamat,
nem való ez nekem, így hajléktalannak.
2019. október 16.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kicsikincsem2019. október 24. 12:56
Sorsversedet szívvel olvastam, gratulálok.
Ilona
dufmar2019. október 22. 20:00
Olvastam, figyelőmbe tettelek.
attivad2019. október 22. 19:55
Legyél kemény mint a farkasok, éld túl, legyél kegyetlen.
Harcold meg a jussod az életből, legyél te keményebb mint az élet. Hiszen csak egy életed van. Nincs mese. Győznöd kell. Túlélsi ösztön nem a verseléshez való. Gyilkos ösztön, túlélési ösztön. Ez kell most neked. Ha gyengéd vagy meghalsz.
TURIKARI682019. október 22. 18:40
Szívvel gratulálok versedhez
feri572019. október 22. 18:33
Megható, nagyon szép versed István
2.Szívvel gratulálok
Szeretettel várlak én is az új verseimnél.
Üdvözlettel.
Feri
Törölt tag2019. október 22. 17:53
Törölt hozzászólás.
Zsuzsa03022019. október 22. 17:41
Megható sorsversedhez szeretettel, szívvel gratulálok. Zsuzsa