Tolnai Sándor

Összegzés

Hosszú az út, amin végig kell mennünk,
hiszen nem más az, mint az életünk.
Öröm és fájdalom, mikor megszületünk,
de senki sem tudja, mivé leszünk.
Fájdalom és könny, amikor elmegyünk,
s lehet, csak néhányan lépkednek mögöttünk.
Életünk olyan gép, mit folyton szerelünk,
s igyekszünk, hogy ne kontár munkát végezzünk.
Nem mindig sikerül, de ki okos, kitartó.
A hitvány bedobja a gyeplőt, a gyarló.
Feltartott kézzel megadja magát,
és sohasem ismeri el hitványságát.
Akit hajt a vágy, hogy alkosson valamit,
megküzd mindenért, szorgosan gyarapít.
Ha elérte célját, újat kreál magának,
s nem adja át magát a tunyaságnak.
Ma megteszi, amit kell, de a holnapra gondol,
hogy az is szép legyen, mindent megfontol.
Örül a sikernek, szomorú, ha veszít,
de az is megedzi, s tudja, az is tanít.
Tisztességgel példát mutat, s nem ül olyan szekérre,
mely nem veszi fel, vagy csak hűbérre.
Drága a tisztesség, bármiben is mérve,
de csak úgy lehet nézni a másik szemébe.
Örömajándékot adjál, akár százat
akkor is, ha nem kapsz viszontválaszt.
A másikat minősíti, hogyan cselekedett,
az nem halványítja el a te képedet.
Legyen tisztességes válasz, amit adtál,
s maradj nyugodt, ha acsarkodást kaptál.
Az igazat mondd, ne a világ hazugságát,
mert hamarabb utolérnek, mint a sánta kutyát.
Hogy mindig nyugodtan hajts álomra fejet,
dobj ki magadból minden felesleget.
Csak az maradjon meg benned, ami igaz érték,
még ha kevés is, de azt igazgyöngyben mérnék.
Mikor befejezted ezt a földi pályát,
Teremtőd megadja életed jutalmát.