Szorongás
Kegyetlen karmok karcolják a sebem,
Szorítják, csavarják, nem jó ez így nekem.
Ha véget ér, nem múlik, továbbra is fáj,
Fülembe átkot súg ezer képzelt száj.
Szenvedek, izzadok, mikor lesz már vége?
Miért kellett megszületnem erre a vidékre?
Lelkem satu fogja, reccsen egy nagyot,
Megtörök, ennyi volt, és már itt sem vagyok.
"Bárcsak..." sóhajtok fel, "...ilyen egyszerű volna",
De ezer szájnak keze ránt le a pokolba.
Szorítják, csavarják összetörött lelkem.
Megtörik-e egyszer? Nem tudom, csak sejtem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
VajdaViktor2019. október 21. 21:56
Jól átadtad.
John-Bordas2019. október 17. 15:21
Figyelovel és első szivvel olvastam jól megírt versedet,ölel János