Morvai L. Daniel

Szorongás

Kegyetlen karmok karcolják a sebem,
Szorítják, csavarják, nem jó ez így nekem.
Ha véget ér, nem múlik, továbbra is fáj,
Fülembe átkot súg ezer képzelt száj.
Szenvedek, izzadok, mikor lesz már vége?
Miért kellett megszületnem erre a vidékre?
Lelkem satu fogja, reccsen egy nagyot,
Megtörök, ennyi volt, és már itt sem vagyok.
"Bárcsak..." sóhajtok fel, "...ilyen egyszerű volna",
De ezer szájnak keze ránt le a pokolba.
Szorítják, csavarják összetörött lelkem.
Megtörik-e egyszer? Nem tudom, csak sejtem.