Sziklák között
Szeme a tájon átszalad,
Vajon te most boldog vagy?
Kérdi magát, ülve marad,
A kis tűz másodpercre ég.
Figyeli a gomolygó füstjét:
Fehér csomók össze meg szét,
Tépve be, varrva ki,
Gondolkozik, hogy van-e, aki
Az életét rendbe teszi.
Sziklákon ül, lent a mély,
Leugorjak vagy éljek még?
Többet nem, csak egyet lép.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572019. október 14. 07:47
Nagyon szép magányversed
Szívvel olvastam
Feri
zsoltek2019. október 14. 07:08
Tetszik szívvel
John-Bordas2019. október 13. 23:11
Egyedi a vers ami jóvá teszi nekem,első szivvel gratulalok szeretettel,ölel János