Szerző
Kondorosi K. András

Kondorosi K. András

Életkor: 64 év
Népszerűség: 165 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 130 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. október 13.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (21)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Kondorosi K. András

Közszerű prózavers

Kis késésem oka banális,
az időt valahogy elnéztem,
másnapi műtét felvételre,
az irodában jelentkezem,
igen, rendben, tessék leülni,
s várjon, majd szólnak a nővérek,
vártam, vártam, eltelt pár óra,
közben eszembe jutott egy-két
dolog, amit elfelejtettem
magammal hozni a kórházba,
odamentem a nővérpulthoz,
mondom a nővérnek, hogy ugye
van még időm hazaugrani,
ki maga! Kérdezte kiáltva,
ez és ez vagyok, és mit képzel,
maga fogja megmondani, hogy
mi legyen itt! Visítja s szűkül
tűhegyesre a pupillája,
de hát én csak... Ne vágjon közbe,
most én beszélek! Tudja maga,
mennyit dolgozunk mi magukért,
meglátja, hogy jön a főorvos,
még jobban felemeli hangját,
a fekete hajú doktor úr
csak áll, és egyetlen szót sem szól,
ő ordít rám, mint takonypócra,
nem bírom tovább és kikérem
magamnak az arrogáns hangot,
a kioktatást, az üvöltést,
ott van némán a többi nővér
lehajtott fejjel, magyarázom,
hogy magas vérnyomásom miatt
elmaradt műtétre jöttem be,
háziorvosom rendbe hozta
a vérnyomást, ám most mérhetik!
A nővérkék nyugtatgatnak, mert
minden porcikámban remegek,
kettőszáz tizenöt per százegy,
és a cukrom is az egekbe`,
a holnapi műtétre rendbe
jön majd, vigasztal egy nővérke,
reggel a vizitkor százötven,
tolnak a műtőbe, utolsó
tűszúrás az ujjba, a cukrom
tizenöt, nem műthető, vigyék
vissza, kihúzzák a katétert,
hozzák az elbocsátó papírt,
de az infúziót bent hagyják,
várok, várok, de a cérna már
elszakad, kitépem a csövet
a karomból, spriccel a vérem,
egy látogató kiabál, hogy
jöjjön már valaki, nővér fut,
"micsinál" maga! Megyek innen!
Nem mehet, be van nyugtatózva,
az pont jó, az kell ám most nekem,
a soha viszont nem látásra!
Egy kis nővér a lépcsőházig
üldöz még, de szépen lerázom,
ha lesz is egyszer protézisem,
az nem ebben a kórházban lesz
a térdembe beoperálva!

Így történt a másodszori nem műtét!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kicsikincsem2019. október 15. 10:03

Ó jajj... szívvel olvastam versed, gratulálok.
Ilona

gypodor2019. október 15. 06:07

Hány helyen éreztem ugyanezt!!!!!!
Nem is megyek és sem vissza
JÓÓÓÓ!
Szívvel
Gyuri

Evanna2019. október 14. 18:22

Együttérzéssel olvastam!
Evanna

Metta2019. október 14. 16:24

Kedves András!
Nagyon megértelek!
Sajnos nagyon valós dolgokról írtál!
Szívvel olvastam remek versedet,és kitartást neked a továbbiakban!
Szeretettel!
Margit

molnarne2019. október 14. 12:50

Addig jó még nem kell orvoshoz menni szeretettel szívvel olvastam:ICA

zelgitta12019. október 13. 22:20

Na, ezt jól kiadtad egy szusszra!
Szívvel gratulálok❤
B.

lorso2019. október 13. 21:31

Csak beteg ne legyen az ember!
Szívvel
Zsolt

1957052520122019. október 13. 21:13

Beteg az egészségügy is, de anyagi ráfordítás nélkül tovább romlik az állapota. Szívvel olvastam soraidat, Irén

Pflugerfefi2019. október 13. 15:52

Sajnos sok a negatív tapasztalat!
Szívet hagyok!
Feri.

zelgitta12019. október 13. 15:10

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Ibolya.522019. október 13. 14:57

A vershez szívvel gratulálok! Ibi

feri572019. október 13. 13:57

Nagyon szép és igaz versed, de nem minden kórház ilyen
Szívvel gratulálok és mielőbbi gyógyulást
Feri

SzaipIstvanne2019. október 13. 13:53

Kedves Andras! Blogodon mar olvastam. Sajnalatos, de nem egyedi
eset. Kivanok minden jot. Versednel szivvel idoztem.
M.

dvihallyne452019. október 13. 13:45

Csak betegek ne legyünk!
Az egészségügyben a dolgozókkal van probléma!!
Szívvel olvastalak! Saci

stapi2019. október 13. 13:28

Némelyek csak akkor érzik teljesnek önmagukat, ha megmondják a tutit - akár durván is. Jó kis emléket állítottál nekik!

amalina2019. október 13. 13:14

Hűha! Fogadd együttérzésem! A vershez szívvel gratulálok!:
éva

kokakoma2019. október 13. 12:49

Nem hiszem,hogy kellene komment a remek versedhez. Szívvel gratulálok. János

John-Bordas2019. október 13. 12:35

Ez egy óriási '' nem vers''szivvel olvastam,hat igen ez az egészségi ellátás '' teteje'' itt is ilyent akarnak a kommunisták bevezetni,ölel János,

orok.szerelem552019. október 13. 12:17

Kedves András!
Mondhatom jól megjártad, sajnos ilyen is van.
Betegebben jön ki az ember a kórházból, mint ahogy bement.
Megértéssel, szívvel olvastam nagyszerű versed!
Remélem és kívánom, egy másik kórházban több szerencséd legyen!
Üdvözlettel: Margit

Eci2019. október 13. 12:04

Kedves András! Jól megírt vers, és sajnos igen szomorú tapasztalt. Szívvel, szeretettel Edit

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom